A mesterséges várostervezés néha különös megoldásokat eredményez.
Ilyen a Balti-tenger partján álló Sillamäe észt város, melyet a Szovjetunió felbomlásáig nem jelöltek a térképen és idegen be sem tehette ide a lábát, mivel Sztálin egykor itt akart atombombát gyártani. Van mozi, áruház, még kultúrpalota is, de a környék még mindig nem elég vonzó, noha 2009-ben sikerült a titkos urángyár után maradt radioaktív iszapnak és hulladéknak egy tárolót építeni 21 millió euróból. Mára a lakosság az ’50-es évekhez képest a felére, 14 ezer főre csökkent, többségük orosz (csak 35% észt), az ide telepített mérnökök és munkások leszármazottai.
Másik különös példa az alaszkai Whittier, amelynek egyetlen 14 emeletes házában lakik a város 220 fős lakossága – egy idős férfit kivéve, aki a háztömb mellett álló lakókocsiban él. A házban van az iskola, a rendőrőrs, boltok, hotel, mosoda, veteményeskert és egy kápolna is az alagsorban. Whittierbe egy egyirányú alagút vezet, és a forgalom irányát naponta többször változtatják, de akár teljesen el is zárhatják magukat a világtól. A hely egykor katonai támaszpont volt, jelenleg is a hajdan itt szolgáló katonák gyermekei, unokái laknak a házban, bár a népesség lassan fogy itt is.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!