Óvatosan az orvossal - Biztos abban, hogy nem kezelte még kuruzsló?

Az ember akkor a legkiszolgáltatottabb, amikor beteg. Ilyenkor kétségbeesetten keresi a gyógyulás útját, bármi áron. Vannak, akik épp ezt a kétségbeesést használják ki, és ígérnek csodálatos gyógyulást (természetesen nem kevés pénzért cserébe), miközben valójában semmilyen képzettségük nincs, amivel ezt a segítséget meg tudnák adni. 2013 tavaszán Agárdon elhunyt egy kisgyermek. Ügyét a napokban is tárgyalják, a legfőbb kérdés az, ki a felelős: a kisfiú szüleit, illetve a gyereket kezelő természetgyógyászt különös kegyetlenséggel elkövetett emberöléssel, a háziorvost pedig foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetéssel vádolják. A szülők ugyanis a háziorvosuk szakértői véleményével szemben a természetgyógyász homeopátiás orvoslását választották. A magát bioenergetikusnak valló férfi homeopata szerekkel és kézrátétellel próbálta enyhíteni a hasfájós kisfiú tüneteit, aki másfél éves korában éhen halt. Ebben az ügyben egyelőre nincs döntés, ám a problémára valamelyest rávilágít az eset. Miközben a világ afelé tart, hogy tudatos, saját egészségét szívén viselő és a legmegfelelőbb kezeléseket megtaláló és hasznosító beteget neveljen az emberekből, addig a gyakorlat azt mutatja: egyelőre nem igazán tudunk tudatosan viselkedni és választani. Nem véletlenül: ha az interneten keresgél az ember – legyen bármi is a baja –, talál egy sor, a hagyományos orvoslástól a különböző alternatív gyógymódokig mindent.

Hol húzódik tehát a határ kuruzslás és orvoslás között?

Ha a jogszabályi kereteket nézzük, nem nehéz a válasz: orvos az, aki ennek megfelelő végzettséggel rendelkezik, kuruzsló pedig az, aki nem, mégis praktizál, gyógyulást kínál az őt felkereső betegeknek.

Rendet vágni a káoszban egyáltalán nem is olyan egyszerű. A Magyar Orvosi Kamara (MOK) például – tudtuk meg dr. Éger Istvántól, a MOK elnökétől – nagyjából semmit sem tud tenni az álorvosok kiszűrésére. Illetve de: a törvény adta keretek közt ők is tehetnek feljelentést, ha tudomásukra jut, hogy valaki megfelelő végzettség nélkül praktizál. „Én is kerültem már ilyen helyzetbe, egy ismerősöm szólt, hogy egy gyanús »orvost« talált, utánanéztem, és kiderült, hogy valóban nem az, aminek mondja magát” – mondta az elnök. Bár statisztikák nincsenek, Éger István szerint a leginkább érintett terület, ahol az ilyen álorvosok tevékenykednek, az a természetgyógyászat.

„Épp ezért felháborító, hogy a törvény még mindig nem szankcionálja az úgynevezett aposztrófos doktorok tevékenységét. Nagy tudású, jól képzett orvos-természetgyógyászaink vannak, miközben efféle sarlatánok rontják a szakma hitelét és okoznak esetenként óriási károkat” – nyilatkozta az elnök. A legutóbbi, nagy felháborodást kiváltó eset Bajor Imre színművész halálakor került napvilágra. Őt egy olyan „orvos” kezelte, akinek sem doktori fokozata, sem diplomája nem volt, sőt mint kiderült, hamis diplomát lobogtatva próbált doktorálni, ennek ellenére intézetet is vezetett, ahol súlyos százezreket kért el egyes kezelésekért. Bajor Imrét „természetgyógyászként” próbálta meggyógyítani, sikertelenül.

A Magyar Természetgyógyászok Szövetsége egy állásfoglalásban határolódott el minden olyan, magát „orvosnak” nevező természetgyógyásztól, aki a nevében doktori címnek látszó titulust használ. Mint írták: „Ez a jelenség alapvetően ingathatja meg a megfelelő szakmai képesítéssel és az azt a nevükben is használni jogosult doktorokkal szembeni bizalmat” – fogalmaztak, és jelezték, a szövetség mindazokat, akik ezzel a módszerrel próbálnak meg tudományosabb színben feltűnni, kizárják a szövetség tagjai közül, illetve kötelességüknek tekintik, hogy az áldoktori címet használó személyeket az illetékes rendőri, ügyészi, valamint az illetékes egészségügyi szerveknek jelentsék. Csakhogy a figyelemfelhíváson túl az ő kezükben sincs semmilyen eszköz, amellyel ezeket a címmel visszaélő „orvosokat” megfékezhetnék. Pedig az egészségügyi szolgáltatás nyújtásához, legyen az bármi, minden esetben engedélyre van szükség. A Magyarországon működő orvosok az ÁNTSZ felügyelete alá tartoznak, honlapjukon külön lehet tájékozódni arról, hogy egyes szolgáltatók megfelelő működési engedéllyel rendelkeznek-e.

Állampolgári bejelentésre is ők kötelesek lefolytatni a vizsgálatot az egyes, gyanús doktorok ellen. Vagyis a legegyszerűbb az, ha nem csak az iránt tájékozódunk, hogy milyen kezelések segíthetnek a betegségünkön, illetve ki az, aki ezt a kezelést képes nyújtani, de bizony annak sem árt utánanézni, hogy a doktor valóban doktor-e, és ha igen, hol szerezte a diplomáját. Ezt a legegyszerűbb az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatalnál (EEKH) megtenni, ahol a beteg is tudja ellenőrizni, hogy az adott orvos rendelkezik-e a szükséges képesítéssel.

Ez már csak azért is fontos kérdés, hogy tavaly kiderült: az egri kórházban, illetve a Heves megyei Tiszanánán évekig praktizált háziorvosként az a nő, aki egy francia egyetem nevében kiállított, hamis diplomát honosíttatott. Az 54 éves nő több ezer beteget kezelt háziorvosként, a kórházban pedig a gasztroenterológiai, belgyógyászati, kardiológiai fekvőbeteg osztályokon, illetve a kardiológiai és belgyógyászati szakrendeléseken is megfordult – panasz egyébként sehonnan sem érkezett rá, lebukni is csak azért bukott le, mert egy bejelentés alapján kiderült: nem járhatott a francia egyetemre, mert akkoriban idehaza dolgozott az egészségügyben – csak nem orvosként, hanem szakdolgozóként. Jelenleg őt is kuruzslással vádolják. Kis szépséghiba, hogy a „doktornő” is szerepelt az EEKH nyilvántartásában – a rendszer tehát itt is kijátszható.

Gyanús terület még a fogászat. Alig két hónapja emeltek vádat egy házaspár és a lányuk, valamint alkalmazottjuk ellen, mert fogtechnikusi és fogászati asszisztensi végzettséggel sorozatban végeztek fogorvosi beavatkozásokat Nagykanizsán. De az elmúlt években többször is előfordult hasonló eset. A pszichoterapeuták közül is érdemes megfontoltan választani – ez az a terület, ahol számos gyorstalpalón „képezhetik” magukat a segítők. A Magyar Pszichológusok Érdekvédelmi Egyesülete már évekkel ezelőtt jelezte, nem megfelelő a törvényi szabályozás – ebben az esetben sem.

Egyelőre tehát a törvény adta keretek között nehéz „rendet vágni” orvosok és kóklerek között, legalábbis akkor, ha saját magunk próbáljuk a gyógyulásunk (bármilyen) útjait megtalálni. Komoly járulékos probléma, hogy ez a fajta gyanakvás épp a nagy tudású és megfelelően képzett orvosok életét nehezíti meg, hiszen így az ő tevékenységükbe vetett hit csorbulhat. Ez pedig sem a betegnek, sem a doktornak nem jó.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!