Százezer ember is ellátás nélkül maradhat, ha a kormány reformálja a közfoglalkoztatást
- A szociális diagnózis az új „csodakifejezés”, csak épp nem jelent semmit a szegényeknek
- Több mint félmillió ember már így sem jut semmiféle állami pénzhez
Alapjaiban forgatja meg a közfoglalkoztatás és a szociális ellátás rendszerét a kormány. Az új jelszó a személyre szabott gondoskodás. A kormányzati alapvetések jól hangzanak, szépséghibájuk, hogy nem közelítenek a valósághoz – és következményükként sok tízezer ember maradhat mindenféle ellátás nélkül. Ami a közfoglalkoztatást illeti: a kabinet úgy döntött, három éven át legfeljebb egy évig lehet valaki közmunkás: ennyi idő alatt ugyanis kötelessége visszatalálni a munkaerőpiacra. Ha nem sikerül, akkor majd az állam valamilyen formában gondoskodik róla. Csakhogy arról hallgat a kormány, miképp lehet, hogy a közmunkások száma 200-250 ezerre dagadt, miközben több mint 70 ezer betöltetlen álláshely van az országban. Az a kormányzati mondás nem hiteles, miszerint a közfoglalkoztatás ránehezedik a munkaerőpiacra.
Magyarán: a kabinet szerint azért nem vállalnak az emberek állást, mert közmunkásként nettó 51 ezer forintot vihetnek haza, míg a minimálbér nettó 74, a garantált bérminimum (kellő szakképesítés feltétele) majdnem 85 ezer forint. (2017-ben a legkisebb fizetés nettója 85 ezer forint, a bérminimumé pedig 105 ezer lesz.) Csakhogy egyértelműen nem a „több pénz” rettentette a közmunkásokat.
Sokkal inkább arról van szó, hogy az északi/ keleti országrészben nincs munka, illetve nem akad képzett munkaerő. És így az a kormányzati mondás, hogy 100-150 ezer embert vissza lehet vezetni a munkaerőpiacra, egyszerűen légből kapott.
A terv azért rendkívül veszélyes, mert aki egy évben nem tud legalább egy hónap közmunkát felmutatni, az nem jogosult a havonta mintegy 23 ezer forintnyi jövedelempótló támogatásra. Azaz egy vas nélkül marad. Következésképpen az a terv sem megalapozott, hogy a 25 év alattiakat kivennék a közmunkaprogramokból. Ugyanis őket ugyanúgy nem szívja fel a versenyszféra, mint idősebb kollégáikat.
Nem véletlen, hogy mivel 16 éves korra szállították le a tankötelezettségi korhatárt, már most több mint negyvenezer „tinédzser” robotol közmunkásként. Egyszóval, ha a tervezet valósággá válik, akkor több tízezer fiatal maradhat ellátás nélkül hosszú éveken át.
Persze a hivatalos kormányzati állítás szerint, aki kiesik a közfoglalkoztatásból, egyedi gondoskodásra számíthat. Hogy ez mit jelent, azt senki sem tudja. A kabinet viszont bedobta a szociális diagnózis fogalmát, mondván: ezzel a módszerrel térképezik fel a rászorulók bajait, és ajánlanak számukra ellátást. A fogalom eredetileg azt jelenti, hogy egy család összes baját számba veszik – a gyerek éhségétől az apa morózusságán át a térség elmaradottságáig, majd egy szakembergárda megoldási javaslatot dolgoz ki. Tagadhatatlanul ez a leghatékonyabb módszerek egyike – ám tömegek esetében (egyszerűen kapacitás hiányában) nem működik. Márpedig jelenleg Magyarországon 500-600 ezer ember küszködik mindenféle ellátás nélkül, illetve ott a közmunkások tömege (a mintegy 2,5 millió, érdemi szegénységben élő emberről nem is beszélve). Így úgy tűnik: a kormány mindössze egy jól hangzó szókapcsolatot dobott be.
Kivéve, ha a szociális diagnózis ugyanúgy működik majd, mint a rokkantak felülvizsgálata, ahol vagy 100 ezer emberről derítették ki: semmi szüksége állami ellátásra.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!