Sorok közé rejtve - Már több mint egy évszázados, de népszerűsége még mindig töretlen

Már több mint 103 éves a világ egyik legnépszerűbb játéka, amelyet az időt elütni kívánó nyugdíjasok épp olyan előszeretettel űznek, mint a hosszú vonatutakra indulók vagy a tanórákon unatkozók.

Története szorosan összefüggött az újságok fejlődésével, sokan a mai napig a hátsó fertályon csapják fel kedvenc lapjukat, hogy először játékszenvedélyüknek hódoljanak, de ma már egész könyveket is megtöltenek vele. 1913. december 21-én az amerikai New York World újság vasárnapi számában jelent meg az első keresztrejtvény, ez volt az első állomása annak a világhódító útnak, amely még ma sem ért véget.

A játék szülőatyja az egyébként liverpooli származású Arthur Wynne, aki a szórakozás rovatban tette közzé gyémánt alakú, középen üres szókeresztezős játékát, amelybe egy szót írt bele segítségképpen: fun, vagyis szórakozás, alatta pedig megadta a többi hiányzó szó meghatározását.

Az igazsághoz ugyanakkor hozzátartozik, hogy a keresztrejtvényhez hasonló feladványok már megjelentek a 19. századi Angliában és az USA-ban egy gyermekeknek szóló újság oldalain is. Olaszországban pedig 1890-ben az Il Secolo Illustrato della Domenica című magazin tett közzé egy függőlegesen és vízszintesen is 4-4 kockából álló rejtvényt. A keresztrejtvény születését mégis csak 1913-tól datálják, amikortól kezdve, a hatalmas sikerre való tekintettel hetente jelentek meg Wynne keresztrejtvényei a magazin oldalain, az egyre terjedő játékláz pedig egyre nagyobb felfordulást okozott a városban. A New York-i közkönyvtár munkatársai például 1921-ben arra panaszkodtak, hogy a rejtvényfejtők rendre megrohamozzák az enciklopédiákkal és szótárakkal teli polcokat, kiszorítva ezzel a tanulni vágyó diákokat, akiknek érdekeit a vezetőség kénytelen megvédeni.

Hiszen az egyetemi tanulmányok mégiscsak előrébb valók, mint a jó válaszok keresése holmi játékhoz.


Üzenetek a négyzethálóban

Sokan még ekkor sem hittek a sikerben, és nem jósoltak nagy jövőt a keresztrejtvénynek. Sőt egyes lapok kifejezetten gúnyt űztek az új játék szerelmeseiből, mégis egy idő után a legtöbben belátták: nincs értelme ellenállni az új idők szavának.

Az 1920-as években egyre több újság helyezett el a hasábjain keresztrejtvényt, egy évtizeden belül szinte az összes amerikai lapban megjelent a játék, és újabb tíz év kellett hozzá, hogy Európát is meghódítsa. Angol neve a „crossword puzzle” 1930-ban került be a szótárba, és a játék ebben az időszakban nyerte el ma is ismert formáját. A legtovább a konzervatív, tekintélyes The New York Times tartotta magát, amely még ebben az időszakban is a „lelkigyakorlat egy primitív formájaként” emlegette a rejtvényfejtést. Szerkesztői 1942-ben „törtek meg”, és adtak helyet a keresztrejtvénynek.

A lapban megjelenő feladványok azóta is nagyon népszerűek az USA-ban, ma már mobilapplikációban is elérhetőek. A rejtvények jellegzetessége, hogy napról napra nehezednek, míg hétfőn egy viszonylag könnyű feladvány jelenik meg, a szombatit már csak a legmegszállottabb rejtvényfejtők bírják megoldani. A vasárnapi magazinban megjelenő rejtvény szintén ikonikus, főleg a mérete miatt, bonyolultsága általában a szerdaihoz mérhető, de kétféle, egy könnyebb és egy nehezebb megoldókulcs „jár hozzá”.

A The New York Times rejtvényei közül kettő nem csak a nehézsége miatt híresült el: 1998-ban az egyik készítő a „sorok közé rejtve” kérte meg a barátnője kezét, az egyik megfejtés ugyanis Paula Abdul „Will You Marry Me” (Hozzám jössz feleségül?) című száma volt. A rejtvénykészítőnek még a nevét is sikerült a megfejtések közé csempésznie. A másik említésre méltó feladvány az 1996-os választások napján jelent meg a lapban, amikor a rejtvény mindkét jelölt, Clinton és Bob Dole nevével is kijött.

A keresztrejtvények egy furcsa rejtély kapcsán a II. világháború krónikáiba is bekerültek.

A szövetségesek a normandiai partraszállás előkészületei során különböző kódnevekkel védték a titkos terveket, de hogy, hogy nem, ezek a szupertitkos szavak felbukkantak a Daily Telegraph keresztrejtvény rovatának megfejtései között. A brit titkosszolgálat természetesen kémtevékenységre gyanakodott, hogy valaki így próbálja az ellenség kezére adni az adatokat. Hiába hallgatták ki a rejtvény készítőjét és vizsgálták át az egyébként középiskolai tanárként dolgozó férfi otthonát, erre semmiféle bizonyítékot nem találtak. Csak évtizedekkel később derült ki, hogy a szavak egyik tanítványának javaslatára kerültek a rejtvényekbe, aki állítólag a közeli katonai objektumok körül lődörögve hallotta őket.


Rejtélyes feladvány

Egy világpolitikailag ugyan teljesen lényegtelen, de nem kevésbé rejtélyes ügy Magyarországon is kötődik a keresztrejtvényekhez.

Az Urban Legends című oldal írója járt utána a történetnek, mely szerint 1926-ban egy budapesti pincér öngyilkos lett, és csupán egy üres keresztrejtvényt hagyott maga után búcsúlevélképpen, tette indoklásául.

Az akkori lapok tudósításai szerint egy márciusi napon éjfél után a Rákóczi út és az Erzsébet körút sarkán lévő Emke kávéházba tért be egy férfi, majd kávét rendelt. Később egy telefonfülkéből többször sikertelenül próbált hívni egy számot, amit vagy nem vettek fel, vagy szó nélkül letették. A kávézóban dolgozó ruhatárosnő ezután nem sokkal lett figyelmes egy a mosdóból felhangzó dörrenésre, ahol egy pisztollyal a kezében holtan találta a férfit. Zsebében a személyes okmányain kívül egy „Öngyilkosságom magyarázata” feliratú borítékot találtak, amelyben egy keresztrejtvény lapult. A feladvány megfejtéséhez a rendőrök láttak hozzá, de a tudósítások szerint beletört a bicskájuk a bonyolult rejtvénybe. Ráadásul ebben az időszakban annyi volt az öngyilkosság Budapesten, hogy nem is fektettek nagyobb energiákat ezeknek az eseteknek a feltárására, így jobb híján a szegénység és a munkanélküliség számlájára írták a tragédiát, bármit is tartalmazott a rejtvény.

Ekkoriban Magyarországon még kifejezetten újdonságnak számított a keresztrejtvény, az első 1925. január 22-én jelent meg a Ma este című lapban. A feladványt egy Kristóf Károly nevű fiatal újságíró készítette el, miután elirigyelte a külföldi lapokból az új játékot. A városi legenda szerint a megjelenés előtt szerette volna művét letesztelni valakin, ezért leszaladt a közeli kávéházba, ahol egy fiatal férfi éppen a verseskötetét árulta. Állítólag felhívta a szerkesztőségbe a költőt és elé rakta a négyzetrácsos rejtvényt, aki állítólag ezt felelte: „Van nekem elég rejtvény az életemben”, majd faképnél hagyta a szerkesztőt. Az akkor még ismeretlen költő maga József Attila volt. Akár igaz ez a történet, akár nem, egy biztos: ezen a napon Magyarországon is hódító útjára indult a keresztrejtvény.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!