Nincs utca 9.

A Déli pályaudvar aluljárójának egyik szélén a márványburkolat diribdarabjai halmokban, a másikon, a Vérmező felé esőn, régi kultúrházak színpadát idéző vastag függöny. Mögötte a főváros – a kormány által nemrég kialakított – két hajléktalan „túlélőpontjának” egyike. A másik a Nyugati pályaudvarnál van. Soltész Miklós kereszténydemokrata szociálpolitikus a nagyobb települések polgármestereinek küldött levelében azt írta: „a közterületen életvitelszerűen élő hajléktalan emberek problémája minden érintett településen komoly feszültséget okoz. Ennek értelmében olyan megoldásokat keresünk, melyek rövid távon is érzékelhető módon csökkentik a városok forgalmas közterületein élők számát. Az úgynevezett túlélőpontok ezen túl egészségügyi ellátást, fertőtlenítő fürdetést, étkeztetést és szociális szakemberek által nyújtott segítséget is biztosítanának. Ezek az intézmények a szabálysértési előállításra is alkalmasak, vagyis olyan hajléktalan emberek elhelyezése is megoldható, akik önszántukból nem kívánják igénybe venni a szolgáltatásokat. A túlélőpontok jellegükből adódóan nem szociális intézmények”. Ez nem túlélőpont – mondta lapunknak a Magyar Máltai Szeretet Szolgálat alelnöke, egykori hajléktalanügyi kormánybiztos. Vecsei Miklós szerint – aki öt év után, 2007-ben azért mondott le, mert a szociá­lis törvényt úgy módosították, hogy az ellátás minimuma a sátoros ellátás – itt nincs „szolgáltatás”, itt nincs „segítség”, ha valaki beteg, itt nem lehet túlélő. „A toloncház nem megoldás. Ez csak embertárolás, elleplezése a mélyszegénység megjelenésének” – fogalmazott a szakember, aki március 16-án civil szervezetekkel és Zacher Gábor orvos-toxikológussal találkozót tervez, a szaktárcát is meghívták.

A Város Mindenkié mozgalom aktivistája, Vojtonovszki Bálint szerint az 5200 hajléktalanszállói férőhelyre a létszám háromszorosa jutna Budapesten, az országban meg cirka 30-40 ezer ember alszik gyakran szabad ég alatt. Ők és a Hajléktalan Embereket Segítők Társasága Tízek Tanácsa az állampolgári jogok országgyűlési biztosával együtt úgy látják, a túlélőpontok a közterületi hajléktalanság „felszámolásának” olyan eszközei, melyek csak arra alkalmasak, hogy bennük – akaratuk ellenére – embereket helyezzenek el, s hangsúlyosan nem szociális, hanem rendészeti funkciót töltenének be.

Tavaly úgy módosult az építési törvény, hogy a települési önkormányzatok a közterületen alvást tiltó helyi rendeleteket alkossanak, a hajléktalanságot pénzbírsággal vagy elzárással büntessék. A szociális bérlakások jelentenék a megoldást, de ebből alig van.

A hajléktalanság csapda: ha nincs állandó lakcíme, nem vehet legálisan mobiltelefont, nem nyithat bankszámlát és nehezen adnak neki rendes munkát. Kreatív megoldások azonban akadnak: így került be egy hajléktalan közmunkaszerződésébe ez az állandó lakcím: Nincs utca 9.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!