A falu legszélén álló ház tetejéről remekül látni a szír határt. A kanyargó kis földúton túl fekszik, a mögötte lévő dombokat már elnyeli a köd – ahogyan a szír tankokat is, amelyek mostanában az emelkedések tetején figyelnek. „A házam pont a következő domb mögött van. Hét hónapja nem voltam otthon. Azt hallottam az azóta érkezőktől, hogy mindenemet elvitték, még a kocsimat is” – mondja lemondó mosollyal Omár, aki a határ török oldalán lévő menekülttáborban él, amióta a Szíriában dúló harcok miatt el kellett jönnie otthonról.
Omár éppen a rokonait látogatja – a határ török oldalán lévő falvak többségében arabok élnek, sok a rokoni szál a szíriai oldalon lévő falvakkal. Güvecci lakosainak nagyja csempész – abból élnek, hogy ezt-azt áthoznak Szíriából, és jobb áron eladják a török városokban. „Ezeket a birkákat most hoztuk” – mondja Omár unokatestvére, Kubiláj, az egyik helyi lakos. A szíriai birkák, vagy egy tucat, megszeppentnek tűnnek, félénken húzódnak össze az ól egyik sarkában. A hús itt jóval többe kerül, mint odaát.
Csoda, hogy Kubiláj és emberei még át mernek menni a határon. Amióta a felkelés kitört, a szír hadsereg teljesen rátelepedett a határra. A határ menti falvak kiürültek, mindenhonnan elmenekült a lakosság, azt mondják, a falvakban is katonák vannak. A határugrás veszélyes: egy héttel korábban egy csempészt lelőttek a szírek. A csempészek határozottan eltanácsolnak attól, hogy megpróbáljunk beszökni Szíriába.
Vagy hétezer menekült van a törökországi menekülttáborokban, köztük szír katonák is, akik dezertáltak a hadseregből, mert nem akartak a tüntetőkre lőni. Közülük kerülnek ki a Szabad Szíriai Hadsereg, az FSA tagjai. A törökök, úgy tűnik, kézben tartják az FSA-t. A deklarációval ellentétben az nem tud határon átnyúló akciókat intézni a szír kormányerők ellen. De a határ szír oldalán állítólag vannak felkelő enklávék, amiket az FSA ellenőriz. „Onnan támadják a kormányerőket. Nem is olyan messze innen. Éjszakánként hallani a fegyverropogást” – mondja Kubiláj.
A menekültek tele van szörnyűbbnél szörnyűbb történetekkel. Egy férfi, aki a kormánnyal szembeni ellenállás egyik központjának számító Homszból szökött el fél évvel ezelőtt, azt mondja, tud egy negyven év körüli nőről, akit elraboltak a rezsimhez közeli szabadcsapatok, a Sabíha. „Tíz nap után találták meg egy mezőn. Többször megerőszakolták, összeégették cigarettacsikkekkel. Nem halt meg, de darabokra tört. Megbomlott az elméje” – mondja. „Nem tudjuk magunkat megvédeni. Nincsenek fegyvereink, csak botok. A kormány viszont mindenféle fegyvert ad a Sabíhának.”
Mivel a szír kormány nem engedélyezi, hogy külföldi újságírók keressék fel a felkelésben érintett területeket, a történetek hitelességét nem lehet teljes pontossággal ellenőrizni. Damaszkusz azt állítja, nem felkelés zajlik az országban, hanem fegyveres terrorista csoportok ellen harcolnak a biztonsági erők. „Három hónappal ezelőtt, amikor megkezdődött Homsz ostroma, és a katonaság bement a városba, mindent összetörtek, a boltokat kifosztották. A tulajdonosoknak pedig azt mondták: itt semmi nem a tied. Minden Asszadé” – mondja, Basar Asszad szír elnökre utalva. Az Asszad-klán 1970 óta uralja Szírát.
A férfi úgy tartja a kapcsolatot a városban maradt rokonaival (a bátyjával és szüleivel), hogy Homsz keresztény zónájába telefonál. A szunnita területeken a kormány kikapcsolta a telefonokat, és a mobiltelefonok vételét is zavarják.
Azok a szír menekültek, akikkel interjút készítettünk, valamennyien egyetértettek azzal, nemzetközi katonai beavatkozásra volna szükség a helyzet konszolidálásához. „Reméljük, Asszad hamarosan megbukik. Hogy a hadsereg fellázad ellene. De addig még rengetegen meg fognak halni. Az európai újságok azt írják, 5-6000 embert halt meg eddig. Szerintünk sokkal több. Jobb volna, ha a NATO bejönne. Nem hadsereg, csak repülőgépek. Ha bombáznák a stratégiai fontosságú pontokat, a hadsereg bázisait, az elég lenne” – mondja Omár.
Szíria lakossága, hasonlóan a polgárháborúk sújtotta Libanonéhoz és Irakéhoz, több különböző vallási irányzatra oszlik. A többség szunnita muzulmán, a két fő kisebbség a keresztény és az alavita (ez a síizmus egy ága). Kubiláj szkeptikus.
„Lehet, hogy különböző régiókra kellene osztani az országot a különböző felekezetek számára, miután Asszadnak vége.
Különben az egész ország a pokolra fog menni.” Aggodalmait némileg megerősíti, hogy az elmúlt hónapokban több olyan hír érkezett Homszból, hogy a rezsimhez közel álló alavitákat terrorizáltak vagy öltek meg.
De a többség nem tart ettől. „Ezt a félelmet csak Asszad szítja – állítja egyikük. „Nekünk semmi problémának nincs egymással. Szunnita, keresztény, alavita – mind együtt élünk, egymás mellett vannak a falvaink, meglátogatjuk egymást, üzletelünk egymással. Nem a nép a probléma, hanem a rezsim.”
Szavazást tartanak jövő szombaton az új alkotmányról Szíriában, amellyel a Basar el-Asszad elnök a változtatásokat követelő ellenzéket és az egyre erősebb nemzetközi tiltakozást akarja lecsendesíteni. Az ötletet a Szíria elleni BT-határozatot megvétózó és nem éppen a demokratikus hagyományairól híres Kína különmegbízottja is támogatja, aki a hétvégén látogatást tett az országban. Az ellenzék viszont arra szólította fel az embereket, hogy bojkottálják az Asszad-rezsim hatalmát megszilárdító referendumot. Közben Homszot újult erővel támadják a kormányerők. Az ellenzék központjának számító várost folyamatosan bombázzák, mára teljesen elzárták a külvilágtól, így nem lehet tudni, hányan haltak meg a múlt hét óta. Pénteken több ezer ember jelent meg Damaszkuszban annak a három kamasznak a temetésén, akiket egy rendszerellenes tüntetésen lőttek le. A katonák ismét tüzet nyitottak a tömegre, többen megsérültek. Az Amnesty International nemzetközi jogvédő szervezet újabb bizonyítékokat gyűjtött arról, hogy a katonák kínozzák a letartóztatott ellenzékieket. A módszerek között szerepel például az, hogy felrobbantják annak a kezét, aki nem hajlandó Asszad fényképéhez imádkozni.
(Sz. Á.)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
