Öngyilkosság, baleset, rejtélyes merénylet – rájár a rúd most azokra, akik egykor szövetségesei voltak a tavaly februárban megbuktatott ukrán elnöknek, Viktor Janukovicsnak.
Tragikus és a véletlen esélyét egyre inkább kizáró sorozatban halnak meg a volt ukrán vezető legbelsőbb körének emberei. A múlt héten Janukovics szintén Viktor nevet viselő kisebbik fia hajtott rá a Bajkál-tó befagyott vizére öt társával. A jég beszakadt alattuk, érdekes módon egyedül ő nem jött ki élve. Hogy a hír igaz-e, azt az orosz hatóságok még mindig nem erősítették meg, miközben a világ összes más pontján tényként kezelik, a Krím félszigeti Szevasztopolban pedig már a temetést is megrendezték. Egyáltalán nem megerősített információk szerint az ifjabb Janukovics egy „sporteseményen” vett részt, más források szerint csak egy autóversenyre edzett, amikor felelőtlenül rávezette kisbuszát a jégre. 1670 méter mély volt alatta a víz.
Közel sem ő volt az első, aki az elmúlt időszakban különös körülmények között vesztette életét az egykori ukrán elitből. A sort még tavaly szeptember 27-én Valentina Szemenjuk-Szamszonek „kezdte”. A politikust, aki az Ukrán Szocialista Párt alelnöke, és így Janukovics szövetségese volt, saját otthonában lőttek agyon. Az ő esetében megerősítették a hírt, hogy gyilkosság történt – a többieknél erről már szó sem esett.
Idén január 26-án Mikola Szerhijenko a hatósági vizsgálatok szerint önkezével vetett véget életének, egy vadászpuskával. Korábban az ukrán állami vasúttársaság igazgatóhelyettese volt, és Janukovics miniszterelnökének, Mikola Azarovnak az egyik fő bizalmi embere is.
Őt Olekszej Kolesnyik követte, a Harkov megyei regionális kormányzat korábbi vezetője mindössze három nappal később akasztotta fel (a hatóságok szerint szintén önkezével) magát. Búcsúlevelet nem hagyott.
Február 25-én egy újabb állítólagos öngyilkosság történt, az áldozat a Janukovics-párti Szergej Valter volt, az Ukrajna délnyugati részében lévő Melitopol város polgármestere, aki ellen korrupció vádjával folyt nyomozás. 145 alkalommal hallgatták ki, a 146. előtt akasztotta fel magát. Alig egy nappal később Melitopol rendőrfőkapitánya, Olekszandr Bordijuh váratlanul szívrohamot kapott.
Február 28-án Mihajlo Csecsetov egy kijevi lakóház 17. emeletéről ugrott ki. Csecsetov a Janukovics idején kormányzó Régiók Pártjának alelnöke és a bukott elnök jobbkeze volt. Halála előtt egy héttel őrizetbe vették hatalommal való visszaélés vádjával, de kiengedték, ám az ukrán főügyész kilátásba helyezte (halála előtt két nappal), hogy további vádakra is számíthat.
Olekszandr Peklusenko, a Zaporozsje megyei regionális kormányzat egykori, Janukovics-párti vezetője szintén öngyilkos lett a hatósági vizsgálatok szerint. Nyakon lőtte magát. Március 9-én Sztanyiszlav Melnyiket, a Régiók Pártjának volt képviselőjét találták holtan lakásában. Bár az előzetes vizsgálatok alapján ő is önkezével vetett véget életének saját fürdőszobájában, esetében a rendőrség gyilkosság gyanújával is nyomozást indított.
Egyesek valóban öngyilkosságokat sejtenek a háttérben – szerintük egész egyszerűen arról van szó, hogy a rezsim bukása után a vezető pozíciókban lévő személyek nem tudják feldolgozni a felelősségre vonás tényét. Ám a BBC szerint mások ennél körmönfontabb okokra vezetik vissza a sok halálesetet: leszámolásról, megfélemlítésről, esetleg személyes bosszúkról beszélnek. Hogy nagy a nyomás az egykori Janukovics-híveken, azt talán Volodimir Demidko esete mutatja a legjobban, az egykori parlamenti képviselő egy ügyészségi kihallgatás után esett többhetes kómába.
Mindeközben már az Interpol is körözi Viktor Janukovicsot, a bukott ukrán elnököt, többek közt sikkasztás és hűtlen kezelés miatt, ukrán kérésre. Tartózkodási helyéről biztos információk helyett csak városi legendák terjengenek – a legvalószínűbb forgatókönyv szerint a 64 éves exelnök jelenleg Oroszország fővárosában, Moszkvában bujkál, ám hiába a nemzetközi (ráadásul legmagasabb fokozatú, vörös) körözés, aligha lehet arra számítani, hogy a Putyin-adminisztráció kiadná őt a nemzetközi nyomozó hatóságoknak.
TOPLISTA
1. Jean-Claude Duvalier: a bukott diktátorok doyenje az egykori haiti vezér, aki elűzése után csaknem két évtizedig dőzsölt népétől elkobzott óriási vagyonából Párizsban. 1971- ben örökölte meg a rémuralmat, 1986-ban űzték el, 2011-ben mégis megpróbálkozott a visszatéréssel (talán elfogyott a mesés vagyon), ám Haiti nem kért többé belőle, egyből őrizetbe vették. 2014-ben hunyt el, szívrohamban.
2. Ferdinand Marcos: jól élt a Fülöp-szigetek egykori elnöke is, bár 1986-ban a forradalom elsöpörte, az amerikai légierő segítségével elmenekült, méghozzá a korántsem kellemetlen Hawaii szigetére. Felesége még menekülésük előtt több milliárd dollárnyi közpénzt mentett át amerikai és svájci bankszámlákra, így három évvel később bekövetkezett haláláig a bukott diktátornak nem kellett a fogához vernie a garast.
3. Idi Amin Dada: az ugandai elnököt, a 20. századi Afrika legkegyetlenebb uralkodóját 1979-ben háború söpörte el, ám Líbiában menedékre talált. Innen a helyi diktátor, Moammer Kadhafi lányának molesztálása miatt kellett továbbállnia. 1981-től 2003- ban bekövetkezett haláláig Szaúd-Arábiában élt száműzetésben, de nem nyomorban – az egyetlen retorzió, amely érte, az volt, hogy soha többé nem politizálhatott.
Megtisztulást hozott a 2011-es Arab Tavasz, sorra lázadtak fel az államok elnyomó vezetésük ellen, több-kevesebb sikerrel. Négy diktátor bukott meg, elsőként Tunéziában Zín el-Ábidín ben Ali, őt követte Egyiptomban Mubarak, Líbiában Moammer Kadhafi, végül Jemenben Ali Abdullah Száleh. Ám a bukott diktátorok által felhalmozott, elképzelhetetlen nagyságú vagyon után még jó ideig folyt a versenyfutás. A líbiai hatóságok például 2012 júniusában közzétettek egy 338 személy és intézmény nevét tartalmazó listát azokról, akiknek közük lehet az ellopott, hétmilliárd dollárra becsült líbiai vagyonhoz. Nem sokkal korábban a Dunából halászták ki Bécsben Shukri Ganemnek, Kadhafi egykori bizalmasának, majd ellenfelének, a volt olajipari miniszternek a holttestét, halálának oka ismeretlenként lett feltüntetve. Nem sokkal korábban jelezte a líbiai hatóságoknak, hogy minden kétes ügyletről beszámol.
Megkerült a jemeni elnök, Abed Rabbo Manszúr Hádi. Február 21-én menekült el a fővárosból, miután a síita huszi felkelők lemondatták. Bár ezt megtette, Ádenbe érve új bázist alakított ki. A felkelők követték, azonban Manszur Hádi továbbállt, hollétéről semmit sem lehetett tudni. Csütörtök este megérkezett a szaúdi fővárosba, Rijádba, ahonnan az Arab Liga csúcsértekezletére utazik majd.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!