Christopher Duggan: A bódult nemzet – A Mussolini-imádat anatómiája
Nem könnyű egy világbirodalom töppedt kisunokájának lenni; nem könnyű frissiben egymáshoz fércelt államocskák sosem volt országaként létezni; nem könnyű mérhetetlen szegénységben sóvárogni a szebb jövőt – Olaszország megalakulása óta előremenekült, hogy túléljen, így rohant bele a fasizmus zsákutcájába is.
És most elkezdhetitek írni a halotti búcsúztatómat – mosolygott barátaira a fasiszta diktatúra igazi arcát megmutató parlamenti beszédét zárva a reformista-szocialista Giacomo Matteotti. Mussolini legeltökéltebb bírálójának már két hónapja rohadt a teste egy Róma környéki árokban mire rátaláltak – a párttársak kocsikáztatták meg.
Holtteste jelkép, de nemcsak a fasizmus brutalitásának szimbóluma: Olaszország tragédiáját mutatja. Azt, hogy a nyomorra, a regionális/etnikai széthúzásra, a nemzettudat hiányára, az ifjonti parlamentarizmus majdnemcsődjére az erőszakot hitték gyógyírnak. Azért lépett be Olaszország az első világháborúba, mert vezetői tévesen hitték: a közös szenvedés egységbe kovácsolja a nemzetet.
A fasiszta erőszak volt a legdurvább, így az diadalmaskodott. Irányítóját és kitalálóját mégis egyfajta megváltóként zárta szívébe sok millió olasz. Mert a Duce megbűvölte őket, mert odaadta nekik Róma illúzióját. Christopher Duggan fasizmusról írt könyvének gerincét naplótöredékek adják, melyek rajongva dicsőítik a vezért.
És sokan ezt adták tovább gyermekeiknek, noha a második világháború brutális fájdalomba taszította Olaszországot. A Duce-kultusz miértjére lélegzetelállító válaszokat ad Duggan – aki vizsgál, és nem ítélkezik.
Christopher Duggan: A bódult nemzet – A Mussolini-imádat anatómiája
(Ford. Tábori Zoltán, Park
Könyvkiadó, 562 o.)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!