A pedofília az egyik legelítélendőbb cselekedet a nyugati világban, de még alávalóbb, ha egy pap követi el, mert nem csupán gyermeki ártatlanságukban, a hitükben rabolja meg a gondjaira bízott kiskorúakat.
A katolikus egyház évszázadok óta tusolja el bűnpártolóként az ilyen eseteket – Ferenc pápa az első egyházfő, aki zéró toleranciát hirdetett ellenük –, parókiáról parókiára gombfocizva az elkövetőket és megvásárolva az áldozatok hallgatását. A rendszerszintű kártékonyság leleplezésében mutattak példát a Boston Globe oknyomozó újságírói, akiknek kétéves munkáját sűrítette filmjébe Tom McCarthy, aki tősgyökeres bostoniként bátran nyúlt a mai napig aktuális problémakörhöz.
A legjobb film Oscarjára elsősorban témája jelentősége és annak hiteles, elfogulatlan ábrázolása miatt jelölt alkotásától a nézőben azért még forrhat az indulat, míg a remek színészek, különösen Michael Keaton, Liev Schreiber, Rachel McAdams és Stanley Tucci hidegvérrel, elszántan nyomoznak, csak Mark Ruffalo veszíti el szerepe szerint egyszer az önuralmát. Nem is lehet nyugodtan ücsörögni a szerkesztőségben abban a tudatban, hogy a 414 ezer katolikus papból a statisztikák szerint 8000,
csak az ő városukban legalább 100 pedofil ragadozó akad, akik kifejezetten a problémás, elhanyagolt, kirekesztett gyerekekre utaznak.
Az áldozatok közül sokan függőségekbe és öngyilkosságba menekülnek, az okozott emberi kár felmérhetetlen. Ezért is tölt be létfontosságú szerepet az újságírás (ott, ahová a jog nem vagy csak lassan ér el), melynek presztízsét is kicsit helyrebillentik. Emellett izgalmas newsroom dráma, ahogy a számos mozaikból végül összeáll a teljes kép, amely mindvégig az újságírók előtt volt – már ezért sem érzik magukat igazi hősnek, pedig a Pulitzer- díj mellett közösségük és az egész társadalom háláját is kiérdemelték.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!