Ha nem viselkedik rendesen, találunk Leninnek másik özvegyet – fenyegette meg egy tanmese szerint Sztálin Nagyezsda Konsztantyinova Krupszkaját, miután az zárt körben bírálni merészelte a párt „Lenin utáni” irányvonalát. A történet nem is annyira abszurd: a szovjet rezsim saját tulajdonának tekintette a regnáló és sírban pihenő prominensek családtagjait egyaránt: élő bizonyítéknak, ami igazolta az aktuális hatalmi törekvéseket, illetve szükség szerint dicsőítette/revideálta a múltat.
Nem volt pardon: Sztálin lánya sem lehetett kivétel. Szvetlana egész életében cipelte származása keresztjét (ha úgy tetszik: halálcsillagát). Ahogy édesanyja, ő is megpróbált kitörni a hatalom és az előítéletek ketrecéből. Ahogy édesanyja, ő is magára hagyta gyermekeit. És ahogy édesanyját nem oldozta fel a halál, úgy őt sem szabadította fel új élete Amerikában.
A kanadai költő és életrajzíró, Rosemary Sullivan tűpontos szomorújátékot írt a Kreml hercegnőjéről. A kislányról, akinek egész életét a szeretetéhség uralta. A kislányról, aki képes volt – talán egyedül – meglágyítani apja szívét: amikor szülei veszekedtek, átölelte apja csizmáját, és Sztálin rögtön lecsöndesedett.
Amikor Szvetlana anyja agyonlőtte magát, Sztálin szinte érzelmi piócaként szívta rá magát lányára, neki írt leveleit például úgy szignálta: „Szvetanka-Gazdaasszonyka nyomorult titkára, a szegényparaszt J. Sztálin”.
Szeretete azonban önző volt és pusztító. Nem véletlen, hogy Nyikita Hruscsov (az SZKP későbbi főtitkára) úgy sajnálta a lányt, mintha árva lenne. Igaza volt: Sztálin, ha nem is szó szerint, de érzelmileg árvává tette Szvetlanát: gyakorlatilag mindenkit megölt, aki kedves volt szívének. Szvetlana azért juthatott ki Amerikába, mert az Egyesült Államok indiai követségének munkatársa lusta volt telefonálni. De gyakorlatilag ez volt az utolsó szerencse életében. Amerikai férje hozományvadásznak bizonyult, házassága válásba torkollott. Harmincszor költözött a nyugati világban bolyongva, de nem lelt nyugalmat. Viszont legalább azt el tudta fogadni, hogy Sztálin lánya marad – mindörökké.
(Rosemary Sulivan: Sztálin lánya. Ford. Tomori Gábor. Európa, 2016. 574 o.)
N. B. GY.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!