Álomszerű, egyszerre sűrű és légies, tele lélegzet-visszafojtott csodavárással és nyughatatlansággal – épp ilyen a szerelembe esés állapota, pazarul gyönyörű filmnyelven megragadva. Patricia Highsmith szikár, feszes krimiírói stílusa helyett inkább idézi Roland Barthes Beszédtöredékek a szerelemről című munkájának érzékletes leírását arról, hogyan bűvöli el, ejti rabul és hipnotizálja a szerelmest a szeretett lény puszta látványa.
Nehéz is ellenállni a két főszereplő varázsának, Carol és Therese (Cate Blanchett és Rooney Mara) is sugárzó szépség, míg előbbi már a mesterkéltség határát súrolóan kifinomult, utóbbi a természetes, üde nőtípus megtestesítője, Audrey Hepburn őziketekintetével.
Rá „vadászik” a tapasztaltabb, idősebb Carol, nemes ragadozóként körözve a zsákmánya körül, mely még élvezi is a vesztét. Fenséges násztáncukban épp annyi a veszély és a drámaiság, mint abban, hogy lelepleződhetnek, vagy bármikor rajtakaphatja őket Carol rabiátus, büszkeségében sértett férje, és megfoszthatja őt egyetlen lánya felügyeleti, sőt láthatási jogától is.
A magával ragadó látvány le is vesz a finoman hangolt, fojtottan áramló dramaturgiája erejéből. Az elmosódó háttérvilágban apró részletek, textúrák, színharmóniák és kontrasztok ragadják meg a figyelmünket. Beszélgetés közben Carol egyetlen hajszálára, majd az ajkai ívére élesít az Oscarra jelölt Ed Lachmann kamerája, mintha a szerelmes Therese vagy egy fétisimádó szemével csodálnánk.
Máskor felülről vagy távolról leselkedünk rájuk, ami tükrözheti a rejtőzködő leszbikus pár jogosan paranoiás félelmét – hiszen az ötvenes évek Amerikájában a melegek ellen ugyanolyan boszorkányüldözés folyt, mint a kommunisták ellen –, vagy újabb fetisiszta vonás, amitől már a filmnézés is érzéki élménnyé, virtuális erotikus kalanddá válik.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!