A művészet forradalma – Orosz avantgárd az 1910–1920-as években, Magyar Nemzeti Galéria

 
Olga Rozanova: Absztrakt kompozíció, 1916 - orrás: Magyar Nemzeti Galéria

Az orosz népművészet színessége dominál a Mihail Larionov–Natalja Goncsarova házaspár neoprimitív képein. A stílusváltozások nagymestere, Larinov csak az impresszionisztikus periódusában 400 képet festett. 19 évesen ismerkedett meg feleségével, Goncsarovával, s az hagyján, hogy egy évben születtek, de művészetük is egybeforrt. A házaspár az új orosz művésznemzedék elindítójává vált. A Gyagilev Balett társulatával Svájcba költöztek 1915-ben, színházi dekorációs és kosztümterveket készítettek. Míg Larinov librettoszerzőként, rendezőként, koreográfusként, karmesterként és színháztörténészként is ismert lett, felesége portrékon, plakátokon és könyvillusztrációkon dolgozott. Az ő képeikből is látható néhány a Nemzeti Galéria az 1910–20-as orosz avantgárd irányzatait (kubizmus, kubofuturizmus, neoprimitivizmus, szuprematizmus, konstruktivizmus) több mint negyven mű által bemutató kiállításán. Rajtuk kívül Malevics, Kandinszkij, Rodcsenko alkotásait kölcsönözték a Jekatyerinburgi Szépművészeti Múzeumból. A kölcsönzés pedig kivételes: ugyanis a gyűjtemény még soha korábban nem hagyta el Oroszországot.

Hogy mégis Budapesten látható, az annak köszönhető, hogy a múzeum felújítás miatt bezárt.

De a gyűjtemény maga is unikális: már a forradalom utáni orosz kulturális élet újraszervezésének eredménye. A Közoktatási Népbiztosság képzőművészeti osztályán 1918-ban összeírták azon kortárs képzőművészeket, akik munkáit az állami művészeti alap gyűjteménybe akarta rendezni. A modern festészet összes irányzata című tárlaton mindezt be is mutatták, majd ez a gyűjtemény került a Jekatyerinburgi Művészeti Galéria tulajdonába 1936-ban. Ráadásul a festmények nem aukciókról származnak, hanem maguktól a művészektől. Azután persze jött Sztálin, az orosz művészek pedig tiltólistára kerültek.

Az 1910–20-as években a szegénység és az elit elbástyázott álomvilága alkotta a társadalom két pólusát. Mindez korabeli archív dokumentumfilm-részleteken is látható, ez talán a kiállítás egyik legérdekesebb része.

Lumière kinematográfusai titokban készített, megrázó képein jól látszanak a feudális állapotok, az éhezés, a nyomor, ugyanakkor a fényűzés és a kivégzések is. A képernyőkön művészfilmek is bemutatják a forradalom előtti orosz társadalom és a cári család mindennapjait, majd az I. világháborút.

A kiállításon Kandinszkij és a külön teremben bemutatott Káró Bubi Csoport (Kuprin, Maskov és Robert Falk) alkotásai azonban túlmutatnak az orosz gyökereken, meghirdették a futurizmus végét, helyet adva a szuprematista vonulatnak.

Malevics 1915-ös szuprematista kiállításán már úgy fogalmazott: „Magában az emberben, az emberi tudatban állandó késztetés él a világűr felé, vágy, hogy elszakadhasson a Földtől”.

Az elszakadás némelyiküknek aztán túl jól sikerült…

A kiállítás május 1-jéig látogatható

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!