Beszélgetés Molnos Péterrel a festői magánélet rejtelmeiről

– Szörnyű gyilkosságok és gyönyörű szerelmi történetek sorakoznak a Festői múzsák, szerelmek című kiállítás katalógusában. Mennyire tudott objektív maradni?

– A Czigány Dezsőről és szomorú végzetű feleségeiről szóló fejezetnek a Bűnügyi sajtószemle címet adtam, ugyanis az ő magánélete olyan tragikus, borzalmas drámákkal terhelt, hogy úgy éreztem, inkább távol tartom magamtól és átadom a szót a kortársaknak. Ezért találtam ki azt a formát, hogy a korabeli újságcikkeket szemléztem, így beemelhettem a történetbe az ismerősök és szemtanúk korabeli megdöbbenését is. Ferenczy Károlynál pedig azért választottam azt, hogy barátai, kollégái és jó ismerősei mesélnek róla, mert kevés olyan magyar festőt találunk, akinek a munkásságáról szinte kivétel nélkül mindenki úgy emlékezett meg, hogy az illető jellemét is fontosan tartotta megidézni: öntudatos, ápolt, jóvágású, érzékeny, soha meg nem alkuvó és nagyon művelt emberként írták le, akinek művészete és személyisége között tökéletes összhang volt.

– Van kedvenc alkotó házaspárja?

– Több is! Vaszary János és Rosenbach Mária „hálás feladat” volt: megmaradt az okos, művelt feleség őszinte visszaemlékezése kettejük viszonyára, így férje művészi zsenije mellett beteges féltékenységéről is tőle, első kézből értesülhetünk. Fontosak ezek a hiteles források, hiszen lehet izgalmas egy kapcsolat, de ha nincs nyoma a forrásokban, akkor utólag lehetetlen rekonstruálni. Ámos Imre és Anna Margit története nagyon megható, az egész drámai magyar 20. század történelme benne van. Meghatóan mély szerelem fűzte őket össze, ami két ennyire tehetséges, önkéntelenül is egymással rivalizáló művész esetében szinte páratlan. Megvan a levelezésük, amit Anna Margit haláláig megőrzött, így sikerült feldolgozni az ő magánéletüket is. Csontváry esete most is rendkívül érdekesnek bizonyult: írásaiban gyakran taglalja a szerelem fontosságát, a nőkhöz való viszonyairól azonban semmit sem tudunk. Feltehetően sosem élt meg beteljesedett testi szerelmet. Aszketikus életet élt, lemondott az alkoholról, a dohányzásról és a nőkről is, ám a szerelmet kiterjesztette az őt körülvevő világra. Úgy vélte, csak az lehet zseni, aki szerelemmel él a világ és a művészet felé. Frank Frigyes felesége, Mimi nőként nagyon vonzó volt, szerelmük pedig végtelenül erős, a festő felsége halála után azt mondta, „félember” lett. Az ő kapcsolatuk a művész és múzsája „tankönyvi esete: kevés magyar festőt találunk, aki annyi remekművön örökítette volna meg feleségét, mint ő.

– Miben más az ön és Nyáry Krisztián kötete?

– Krisztián könyve kapcsán megkeresték a Kieselbach Galériát, hogy legyen egy hozzákapcsolódó kiállítás is. A tárlat katalógusát én írtam és szerkesztettem, s ebben segítségemre volt két kollégám, Barki Gergely és Rockenbauer Zoltán. A munka közben megkaptam Krisztián könyvének kéziratát és igyekeztem az ő névsorán túl pluszszereplőket is beemelni, például Csontváryt, Vaszaryt és Frank Frigyest, de ügyeltem arra is, hogy akikről mindketten írunk, azoknál ne ismétlődjenek a történetek, hanem kiegészítsék egymást.
Amúgy sem rivalizál a két kötet: Krisztián jóval szélesebb közönséghez szól, a művészeti katalógusoknak ennél jóval kisebb az olvasótábora.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!