Nem vagyok a fantasy irodalom esküdt ellensége, de már nagyon vágytam egy normális történetre. Valahogy úgy vagyok vele, hogy mostanság elég volt a vérüket csorgató, vérünket szívó vámpírokból, holdtöltére farkassá lett idiótákból, harapdáló élőhalott zombikból, akik mellett egy szimpla boszi ártalmatlan iskolás lány.

 
John Grisham, Theodor Boone 1. A kölyökügyvéd (2010, 200 o.); Theodor Boone 2. A gyermekrablás (2011, 184 o.) Ford. Wertheimer Gábor (Geopen)

Hol van már a jó „öreg” Emil meg a detektívjei, Verne Gyula bácsi léghajói és tengeralattjárói, az indiánokról és más, normális emberi lényként tengődő, poros, betokosodott hősökről nem is beszélve. A válasz egyszerű: nincsenek sehol, eltűntek. Mert hogy unalmasak és ódivatúak. Mintha a mai kiskamaszok csakis a számukra újabban kimódolt erőszakvilágban éreznék jól magukat. Mondván, ha egy könyvben nem harapják át a főhős nyakát, nem fertőződik vírussal (így válhat zombivá), vagy éjszaka nem üvölt és menekül az ezüstgolyó elől (a farkasembert ezzel lehet megölni), le is csaphatjuk a könyvet a dögunalomtól.

Éppen ezért volt üdítő, amikor kezembe akadt John Grisham új, az ifjabb korosztálynak szóló könyve Theodor Boone-ról, a kamaszdetektívről. Az író – számomra – csak felnőtteknek szóló, jogi krimijeiről volt ismert. A Cég (megfilmesített változatában Tom Cruise főszereplésével) vagy A Pelikán ügyirat (a filmadaptációt Julia Roberts és Denzel Washington tette emlékezetessé), Az ügyfél (amelyből szintén film készült, és a felejthetetlen Susan Sarandon méltó partnere volt benne a kamaszdetektív prototípusa)… mind-mind maradandó és izgalmas élmény volt. Most a kamaszoknak szóló új sorozatában egy nyolcadikos fiú a főszereplő, aki ifjú kora ellenére tökéletesen ismeri a jog világát, a törvényeket, aki minden szabad idejét tárgyalótermekben tölti és aki mindig belekeveredik valami zűrös dologba…

Az egyik történetben gyilkossági ügybe bonyolódik és rejtélyes tanúra talál, miközben maga is nagy bajba kerül, míg a másik sztoriban iskolás barátnőjét rabolják el, és a válságos helyzet megoldása ismét rá vár… Szó se róla, ez sem rózsaszínű esti mese – de mégis izgalmas, igazi, hús-vér kamasztörténet. Az író betartja az ifjúsági regény műfaji szabályait, nem adagol a kelleténél többet sem erőszakból, sem izgalomból. Kulturált könyv, kulturáltan megírva, semmi kimódoltság. (Egyetlen hátránya, hogy olvasása után megnőhet az ügyvédi pályára való jelentkezések száma!)

A főhős egyébként teljesen normális, hétköznapi srác, biciklivel jár, nincsenek csodás képességei. De megvan a magához való józan esze, logikája, tudása és bátorsága. És ez is elég ahhoz, hogy ízig-vérig hőst lássanak benne – mindenféle gusztustalan, véres –, nyálcsorgatás nélkül.

(bé)

 

John Grisham, Theodor Boone 1. A kölyökügyvéd (2010, 200 o.); Theodor Boone 2.
A gyermekrablás (2011, 184 o.) Ford. Wertheimer Gábor (Geopen)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!