Már a cicicunamival súlyosbított előzetes miatt is sokan kértek volna elnézést a közönségtől a Coming out alkotói helyett, míg mások joggal kérdezhették, ki volt az az elvetemült agyamputált, aki szerint az vicces, hogy egy meleg beveri a fejét és ettől heteró lesz?

 

Az író-rendező Orosz Dénes ötlete még a Filmalapnak is bejött, 280 millió forintot adtak bele, emellett Andy Vajnáék a forgatókönyv-fejlesztésbe is besegítettek. Így már nehéz megállapítani, ki a bűnös abban, hogy a film bár nem rosszindulatú, mégis otrombán gúnyos képet fest a melegekről, dramaturgiáját tekintve pedig arcpirítóan primitív komédia.

Bármennyire különös, a mindent megváltoztató baleset ötlete végül is nem bántó, csak egy vígjátéki gag, a konfliktust kiváltó apropó. Inkább a sok risza, a borotvált mellkas alatt dekoltált pólók, a túldimenzionált klisé-külsőségek voltak visszatetszők. A meleg karakterek jellemrajzánál beérhették volna pár kevésbé karikaturisztikus finomsággal, mint hogy római köményt vesznek a boltban, mert nem csak a sót, borsot és az Erős Pistát ismerik. De ember nem hord olyan margarétás forrónadrágot, sem papagájos atlétát, amilyet a főszereplőkre adtak, nemhogy a megjelenésükre az átlagférfinél sokszor igényesebb melegek.

A filmzene kiábrándítóan gagyi, Csányi Sándor játéka heteró pillanataiban még kevésbé tűnik őszintének, mind dölyfös, arrogáns melegként, Tompos Kátyába egy percre sem szerethettünk bele, de a karakterszerepeiket csúcsra járató Mucsi Zoltán, Für Anikó és Gyabronka József megmentettek valamicskét a színészmundér becsületéből. A film végére elfogyott a kevéske poén is, ellenben kínosan didaktikus befejezést kaptunk, hogy a coming outból az „outcome”, vagyis a helyes, követendő végeredmény a heteró.

Holott miért ne lehetne a főhős biszex? Ezt nem merte bevállalni vagy nem tehette ez a film. Biztonságosan szét kellett választani az oldalakat, nehogy még melegpropagandával vádolják, vagy urambocsá’ a hatására bárki fejbe kólintás nélkül elbizonytalanodhasson a szexuális orientációjában?

A kétfenekű poénokon azért hangosan nyerített a közönség, én viszont feszengtem, ha velük együtt nevettem, hiszen a nézők egy része talán nem is a helyzetkomikumon, hanem az alaposan kifigurázott „buzi köcsögökön” szórakozhatott épp.

Címkék: filmkritika, filmvilág

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!