Hosszú percekig tartó vastaps, szinte tüntető ünneplés – így fogadta a közönség az Alföldi Róbert vezette Nemzeti Színház utolsó bemutatóját, a Mephistót pénteken este. Az Alföldi-társulat átalakul, de nem vész el. Ki nyerhet a kényszerű átigazolásokon?

  <h1>Alföldi Róbert: itt az idő (Fotó: Soós Lajos, MTI)</h1>-
  <h1>A Vígszínházba tartó Stohl András Mephistó szerepében a Nemzetiben: felnőtt a feladathoz (Fotó: Szigetváry Zsolt, MTI)</h1>-

Alföldi Róbert: itt az idő (Fotó: Soós Lajos, MTI)

- – Kép 1/2

Koltai Tamás kritikus, aki ötven év magyar színháztörténetét szubjektíven foglalta össze most megjelent, Zsöllyerablét című könyvében, úgy véli, a vidéki színházakban elkezdődött, többségében politikai döntésekkel végrehajtott igazgatói kinevezések betetőzése volt a Nemzeti Színházban történt „politikai rombolás”. „A társulati mozgás önmagában véve jó. A ’60-as, ’70-es évek röghöz kötött szerződései és megkövesedett társulatai nem engedtek nyitást a színházi életben, majd a ’80-as évektől szabadabb lett a mozgás, az átszerződések friss vért vittek a társulatokba.” A kritikus szerint a valódi társulati lét művészi erő, de Magyarországon néhány kivétellel áltársulatok vannak, amelyeket az egzisztenciális félelem tart össze. „Az igazgatói kinevezésekkor a legtöbb társulati tag arra szavaz, akitől nem fél, hogy elküldi. Viszont ha van egy olyan erős, összetartó és sikeres társulat, mint most a Nemzetiben, azt bűn szétbombázni. Ez nem ugyanaz, mint amikor egyes színészek új impulzusokat akarnak kapni, és néha a legjobb társulatot is lecserélik egy másikra. Az előbbi esetében ugyanis mindenki veszít, az utóbbinál viszont nyerhet a néző és a színházi szakma is.” Koltai szerint a Nemzeti mostani katasztrófájának egyik nyertese a láthatóan arculatot váltó Vígszínház lehet, ahol Alföldi mellett Mohácsi János is rendezni fog. „A Víg jó időkben a főváros Nemzetije volt, most akár egy igazi Nemzeti is kialakulhat a Szent István körúton.”

Az egyetlen hazai, tisztán magánszínházat működtető Orlai Tibor is profitálhat a „fölszabadult” nagyszerű színészek kapacitása által. „Nem érzem magam nyertesnek, ugyanis soha nem az alapján hívtam színészeket a darabokba, hogy melyik társulat tagjai. Ahogy eddig is tettem: produkciókban gondolkodom és mindig az adott szerepekre a legmegfelelőbb embert keresem, nem hozok létre társulatot” – vázolja Orlai Tibor, aki szerint a közönség fog leginkább átrendeződni, így valószínűleg újabb nézők érkeznek majd hozzájuk is. Orlai-produkciókban lesz látható László Zsolt, aki eljött a Nemzetiből, de Udvaros Dorottya és Tenki Réka is, akik viszont maradnak. Debütál Márton András és Elek Ferenc. Kulka János pedig már több darabban is szerepelt, most, hogy nem Nemzeti-tag, több ideje jut az Orlai-féle előadásokra.

Léner Péter, a József Attila Színház Kossuth-díjas, egykori igazgatója, aki a teátrumot több mint 20 évig vezette, lemondóan nyilatkozott lapunknak a jelenlegi helyzetről. „Nincs érvényes kultúrpolitika, nincs megfelelően képzett szakembergárda, így a legtöbb kulturális lépésről, a kinevezésekről nagy általánosságban azt lehet mondani, hogy szakszerűtlen, művészileg megalapozatlan.” Léner Péter, akinek az elmúlt húsz év színházi világáról – elsősorban a József Attila Színházról – írott könyve szintén nemrég jelent meg, úgy véli, az elmúlt évek lépései visszavetették a színházi szakmát, számos jó szakember – rendezők, színészek és háttérmunkások is, fiatalok és idősebbek egyaránt – kallódik, s azt várja, mikor hívják dolgozni. „Sok vidéki rendező, igazgató, akiket politikai döntések miatt tettek ki, lehetett volna később akár valamelyik fővárosi teátrumban vezető, e helyett gyakran munka nélkül tengődnek. A Nemzeti Színház ügyét nem sorolom ide: ugyan ott is politikai döntés született, de két tehetséges, értékes szakemberről van szó. Alföldinek azt kívánom, tudja folytatni színvonalas munkáját, Vidnyánszkynak pedig azt, hogy rendezzen minél jobb darabokat. Erre látok is esélyt.”

Az átigazolási hullámot a Nemzeti Színház igazgatóváltása indította el. A Nemzetiben június 22-én zárul az Aldföldi-éra, de az igazgató nem fog unatkozni: rendezni fog többek között a Vígszínházban, a Radnótiban, hívták Ausztriába, Németországba és Újvidékre is. Vidnyánszky a hagyomány, a korszerűség és a nemzetköziség hármasát szem előtt tartva állította össze műsortervét. Új társulati tagként érkezik a teátrumhoz Bánsági Ildikó, Eperjes Károly (aki igazgatóhelyettes lesz a Nemzetiben), Földes László Hobo, Horváth-Lajos Ottó, Kristán Attila, Nagy-Kálózy Eszter, Rácz József, Reviczky Gábor, Schnell Ádám, Szűcs Nelli, Tóth Auguszta, Tóth László, Trill Zsolt és Varga József. Megújította szerződését Básti Juli, Blaskó Péter, Bodrogi Gyula, Farkas Dénes, Fehér Tibor, Martinovics Dorina, Mátyássy Bence, Nagy Mari, Sinkó László, Söptei Andrea, Szarvas József, Szatory Dávid, Tenki Réka, Tompos Kátya, Törőcsik Mari, Udvaros Dorottya és Újvári Zoltán. Akik pedig Alföldivel együtt máshol folytatják: Molnár Piroska, Péterfy Bori, Kulka János, László Zsolt, Stohl András, Szabó Kimmel Tamás. Kulka János a Nép ellensége című darabban lesz látható a Katona József Színházban, valamint Hyppolitként a Belvárosi Színházban. Péterfy szintén egy Orlai-produkcióban, a Kramer kontra Kramerben szerepel majd.

A Nemzetiből a Vígszínházhoz megy Stohl András és Hevér Gábor. Hét bemutatót tartanak a jövő évadban az Eszenyi Enikő vezette teátrumban. Az első bemutatót, Georg Büchner Danton halála című darabját Alföldi Róbert rendezi. Eszenyi Enikő mandátuma 2014 januárjában jár le, de munkatársaival újra pályázik a Vígszínház igazgatói posztjára. Székesfehérváron is erősödés várható: a Vörösmarty Színházban folytatja Cserhalmi György, Gáspár Sándor, László Zsolt, Makranczi Zalán, Radnay Csilla, Törőcsik Franciska, Földes Eszter és Varga Mária. Szikora János igazgató tervei szerint a következő évadban klasszikusok mellett Rideg Sándor Indul a bakterház és Pownal Mesterkurzusa is látható lesz. A Don Carlos, amelyet még az Újszínházban kezdtek, a közreműködőkkel együtt szintén Székesfehérváron látható.

A nagy port kavart és nemzetközileg is bírált, Dörner György vezette Újszínház húszezer látogatót veszített mióta igazgatóváltás történt. A főpolgármester azt ígérte, egy év múltán, ha szükségesnek érzi, felülvizsgálja az igazgató kinevezését, ám ezt idén februárban indokolatlannak tartotta. Kétségbeesésüket jól mintázza az is, hogy körlevélben, hirdetés útján próbálnak rendezőt találni Gyurkovics Tibor Kreutzer szonáta című darabjához.

Az idei színházi szezonból még bő egy hónap van hátra, nyáron a szabadtéri előadások nyújtanak színházi élményt, majd szeptembertől újra felgördül a függöny, s tanúi lehetünk az átigazolások eredményeinek.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!