Miután többször kerültem kínos helyzetbe Fehér Béla előző regénye, a Kossuthkifli olvasása közben (jelesül: vonyításszerűen elő-előtörő röhögés tömegközlekedési eszközökön), nagyon vártam a következő „adagot”, s egyben tartottam is tőle.
Szerencsére nem kellett: a Jelenetek egy vakondűző életéből első osztályú olvasmány. A főszereplő, Ecsedi Béla élete olyan, mint egy Rejtő-regény: ügynök apa, Párizsba disszidálás, minimum furcsának nevezhető barát, flúgos riporternő, bicskanyitogató főnök, érte epedező berber nők és leszbikus feleség. Így, együtt izgalmas, egzotikus – az egyes részekre fókuszálva azonban rideg és kilátástalan képek rajzolódnak ki előttünk, még ha némileg tompít is a sztori igazságtalanságán a főhős nem épp makulátlan jellege. Az ötvenhez közelítő férfi egy rozzant, lakókocsivá alakított Roburban éli az életét – a jelentős létszámú kifüstölt vakond legnagyobb bánatára. Ecsedi furikázik a hol hibbant, hol szokatlanul gáláns kuncsaftok között, miközben fogalma sincs, hol van otthon, hol is van a hazája és kihez tartozik valójában. Persze, nem kell félteni, ha egy kis fusizásról van szó, és akkor sem cselekszik épp lovagiasan, ha nem biztos érzelmeiben (vagy egyáltalán: azok létezésében), de valószínűleg épp ettől olyan emberközeli. (A szerethető azért túlzás volna, bár a kiváló zenei ízlés sokat javít a helyzeten.) Katarzis, az nincs – vagy legalábbis nem nevezném annak a módot, ahogyan Ecsedi Gyula végül rábukkan – a talán nem is annyira – gyűlölt édesapja nyomára.
Az asszociációs elven építkező regény legnagyobb erénye, hogy sajátos szerkezete ellenére is kifejezetten olvasmányos, az utolsó oldal után pedig még bőven ad feladatot: össze kell rakosgatni fejben a mozaikdarabkákat. Egyes helyeken kíméletlenül nyers a szöveg, máshol meg jótékony, nosztalgikus ködbe burkolóznak a szereplők, nagy megfejtésekkel – a két véglet épp kiegyenlíti egymást. Az albínó, háziállatként tartott vakondok tájékán azért csak fölmerül az emberben, hogy itt vélhetően mégse minden a józan ész szüleménye – Ecsedi Gyula élete azonban minden bizarrsága ellenére is annyira magyar, annyira valóságos és kézzel fogható, hogy elhisszük roburostól, mindenestől. A szerzőre oly jellemző akasztófahumorból pedig sosem elég.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
