Tíz kilométeres kiállítótérré változik Budapest a Ludwig Múzeum Tour de l’art című tárlatvezetésén, melyen hatodik alkalommal tekerhettek végig az amatőr, ám annál lelkesebb mű- és biciklikedvelők.
Salgó Viktória, a kulturális intézmény múzeumpedagógusának ötlete nyomán olyan útvonalat sikerült összeállítani Pesten és Budán, a felszín felett és alatt is, melynek állomásainál nemcsak egy-egy kortárs köztéri szobornál láncolhatták le a résztvevők drótszamaraikat, de ezek alkotói egyéb műveikkel a Ludwig gyűjteményében is jelen vannak. Az ötletgazda kihívásokat kedvelő múzeumi szakember, ugyanis a magyar főváros lakói és az ide látogató turisták csak elvétve botlanak a napjainkat reprezentáló műalkotásokba, a szürke, porlepte házak, forgalmas főútvonalak mentén megbúvó szobrok pedig sokszor tényleg csak a kutyáknak tűnnek fel.
A szabadtéri tárló útvonalán elhelyezkedő műalkotások zöme a 2010-es Ars Universitas program keretében készült. Ekkor kérték fel többek közt Trombitás Tamást, Körösényi Tamást, Komoróczki Tamást, Jovánovics Györgyöt és Kelemen Zénót egy-egy köztéri szobor elkészítésére. Az alkotások egy részének állagán nem múlt el nyomtalanul a hatévnyi közterületi múlt, Körösényi Nobel-díjasok emlékműve, más címen A gondolat mint téri út című, légies véletlenszerűségével egy atomszerkezetet felidéző alkotása még a kultúrbringásokban is felkeltette a vágyat, hogy megmásszák a kék gubancot az ELTE TTK parkjában.
A 4-es metró Gellért téri megállójába tett kitérő után – ahol Komoróczki Tamás mozaikja az utazás optikai csalódásával is szembesíti a föld alá érkezőket –, a Gellért-hegy lábánál támadt a műélvező kis közönségnek az az illúziója, hogy Budapest, ez a hatalmas falu időnként bizony rendezve van.
Korszakok, stílusok, egymásra reflektáló, ha úgy tetszik, a Duna két partjáról egymással jó viszonyban összekacsintó elemek harmonikus együttéléséből áll. A 33 méteres Szabadság-szobor alatt, ha átnézünk a Corvinus Egyetem új épületére, a homlokzaton Jovánovics György Nagy Corvinus napóra című, szintén 33 méter magas alkotása a természetes létforma és az architektonikus léptékek békés egymásmellettiségét hirdeti az épületen túllógó idomaival. A konceptualista alkotás ugyan a fény által alakított rendszer, ám azt, hogy hány az óra, a cseperésző esőben álldogáló bringások nem az elmés szerkezetről tudhatták meg.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!