Négernek aláírom…Na, de zsidónak?! – szól a tornatanár válasza igazgatójának, aki az iskolájuk átnevezéséről szóló kérvényt akarja vele aláíratni. A jég hátán is megélő igazgató ugyanis a gazdasági válság miatt bezárásra ítélt intézmény megmentésére egykori, zsidó származású diákjuk apjának nevét adná az iskolának. Busás adomány reményében, persze.
Artur Palyga színművét, A zsidót pénteken mutatták be (Magyarországon először) a Szkéné Színházban, a Nézőművészeti Kft. produkciójában, Szabó Máté rendezésében. Már a címből is kitűnik, hogy a lengyel szerző darabjában se nem kerülgeti a forró kását, se nem köntörfalaz – többek között ezért az őszinteségért nyerte el a mű 2008- ban a III. Raport Kortárs Lengyel Drámafesztivál fődíját.
Itt valóban egy az egyben a zsidókról és a velük szembeni reflexszerű, manipulált vagy öröklött ellenszenvről, valamint az ellenük elkövetett vétkekről beszélnek nekünk. Így esik szó az esten sztereotípiákról, a politikai korrektség túlkapásairól, rejtett vagy nyílt antiszemitizmusról, összeesküvés-elméletről, kóser kajáról, zsidó viccről, auschwitzi turizmusról, történelmi bűnökről és mulasztásokról.
Egy iskola tanári szobájában vagyunk. A színpadkép a szereplők elhelyezésével az utolsó vacsorát asszociálja. A dráma indulása pedig Dürrenmatt Az öreg hölgy látogatásának alaphelyzetével rokon, de Rose Tizenkét dühös emberét is sokban megidézi, annyi különbséggel, hogy itt a résztvevőknek maguk felett, a maguk bűnösségéről kell ítélkezniük, és a tizenkét esküdt helyett mindössze öten vannak.
E zárt tárgyaláson végül mindenki bűnösnek ítéltetik: vagy téveszméket terjesztő konyhanáci, vagy egykori, hallgatásával maga is árulóvá lett cinkos (mint pl. a lengyeltanár és mindenekelőtt a lelkész képviseletében az egyház), vagy csupán haszonélvező utód. Mindahányan érintettek, senki nem vonhatja ki magát a történtek alól azzal, hogy azt mondja: ez puszta történelem, ami csak úgy átdönget az emberen. A zsidó persze behelyettesíthető romával, homoszexuálissal, hajléktalannal, mélyszegénységben élővel vagy bármi más szempontból üldözöttel, veszélyeztetettel. A kérdés továbbra is az, mi hagyjuk-e, hogy a társadalom eltapossa-elpusztítsa őket, hogy a közös bűn előhívódhat-e újra. Mert ne felejtsük: vétkesek közt cinkos, aki néma! A történelem pedig oly gyakran ismétli önmagát. A felelősség – akár tetszik, akár nem – minduntalan közös.
Palyga (bár némileg döcögősen indul a történet és a tanárok is kissé túlexponáltak) remekül szövi a szálakat, és igen fontos gondolatokat felvetve állásfoglalásra késztet bennünket is. A rendezés visszafogottan, ugyanakkor jó ritmusban s olykor igen hatásos eszközökkel dolgozik az író keze alá.
A színészek egytől egyig plasztikusan formálják meg karakterüket s képviselik az adott magatartásformát. Egri Kati és Katona László alakítása a legimpozánsabb. Mucsi Zoltán iskolaigazgatójának végső értetlen-zavart pillantása pedig az előadás talán legemlékezetesebb és legnyugtalanítóbb pillanata.
Legközelebbi előadások: március 27., április 6. és 22.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
