Ambrus Mária díszletének csíkos mintázata olykor megmozdulni látszik. Holott, ugye, nem. A Föld is állni látszik, a Nap körülöttünk forogni. Ám egy ideje tudjuk, minden látszat ellenére fordítva van.
Higgyünk a szemünknek? Ne higgyünk a szemünknek? Galilei arra tanít: figyeljünk jól, és kezdjünk kételkedni. Mindenben. Merjük megkérdőjelezni a legkézenfekvőbb dolgokat is, lebontani minden tudást. Ne fogadjuk el természetesnek azt, ami van. Ne féljünk újragondolni és a feje tetejére állítani a világot. Akár egy gyerek, vakmerőn, határokat nem ismerőn.
Zsótér Sándor nagy elánnal szemlélteti is mindezt. Iskolai tornafelszerelésbe öltöztetett fiúkból épít embergúlákat, s a tornamutatványokkal agyunkat tornáztatja. Látjuk, olykor nyakatekert módon, tótágast állva juthatunk el az igazsághoz. Később hulahoppkarikák keringenek a derekak körül, majd szenvedélyes és vérre menő küzdelem folyik egy „golyóbisért”. És e küzdelemnek Galilei is aktív részese.
Pedig lakhelye, a bérház körfolyosóstul jóval kisebbre méretezett a kelleténél. („Szűkek már a városok és szűkek a fejek is.”) A kisszerű kor próbálja beszorítani, összenyomni géniuszát, ám ő így is túlnövi azt.
Nem mintha Galilei hősalkat lenne. Zsótér tíz éve még hedonista értelmiséginek ábrázolta Galileit, most egy kíváncsi, nyughatatlan kölyökfazont állít elénk Trill Zsolt személyében, akit apadhatatlan kíváncsiság és töretlen megismerésvágy hajt. Ezt a mentalitást viszi tovább Törőcsik Mari is
idős Galileiként, 81 év tapasztalatával, kaján huncutsággal a szemében adva hitelt
Brecht címszereplőjének, aki akaratlanul is hőssé válik. Törőcsik az élő bizonyíték, hogy az alkotóerőt, életszeretetet, gyermeki játékkedvet meg lehet őrizni minden szorongatás ellenére is. Ifj. Vidnyánszky Attila, Trokán Nóra és a többiek is mind igazolják, hogy Zsótér szép, egyszerű, letisztult rendezése szép, egyszerű, letisztult színészi játékot vonz be.
Zsótér és alkotócsapata a szövegre koncentrál, és színpadban gondolkodik. Olyan szerencsés párosítás ez, amely nemcsak erős előadást eredményez, de olyat is, melybe könnyen beleszeret, aki látja.
Galilei, a nagy szellem gyarló – szeret jól élni, ráadásul gyáva is. Mégis képes naggyá nőni, mert bár megfélemlítve megtagadja saját tanait, gondolkodásra való hajlamát sosem adja fel, s eltökélten halad saját útján. A célra koncentrálva edig nem is oly nehéz túljárni a hatalom eszén, és kitartó munkával szép csendben aláaknázni mindent, ami nem az igazságot szolgálja. Galilei–Brecht–Zsótér csökönyösen hisznek az értelem erejében, és nekik van igazuk.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!