A legtöbb nézőt már az is boldoggá teszi, ha hozzájut az éves Star Wars-filmadagjához, mostantól fogva pedig bizton számíthatunk erre, mert míg az erő a franchise-zal van, a franchise egy az erővel. Az erő ez esetben a pénzt is jelenti, a Disney az utolsó fillért is ki akarja énekelni a zsebünkből a nyomokban Star Warst tartalmazó, újabb és újabb – mint a címe is elárulja – szakmányban megfilmesített mellékszálakból.
Ha előzetesen nem tudnánk, hogy a „3,5. részről” van szó, önmagában a Zsivány Egyest az első másfél órájában nehéz még kronológiailag is beilleszteni a szappanoperásra duzzadt sci-fi sagába, olyan kínosan lassan épül fel valamiféle cselekmény, miközben átvergődünk a karakterek vérszegény háttértörténetein. Ettől még nem lesznek kevésbé sablonosak a tipikus szereplők, úgymint zsoldosok, csempészek, protonáci birodalmi hadvezérek, inkognitóban járó jedik, és a gyermekként elárvult lázadók, akik akár egy dickensi hadsereg, bosszút akarnak állni a családjukat elpusztító gonoszokon, és persze nincs vesztenivalójuk. Ezért is vállalkoznak a kamikaze küldetésre, hogy megszerezzék a Halálcsillag tervrajzait egyenesen a dubaji pálmafaszigetek közepén álló birodalmi bázisról.
Míg az űrbéli tájaival egyedülálló Izlandnak kisujját sem kell mozdítania az újabb forgatócsoportok érkezéséért, a többi helyszín valószínűleg a turisztikai költségvetéséből csoportosított át erre a célra. De egyre több a kínai és japán színész is, ahogy a Disney antennái lassan a gigantikus, még bőségesen learatható ázsiai piac felé fordulnak.
Ezzel persze tolják a píszít is,
már tényleg csak az első meleg
vagy transzszexuális
szereplő hiányzik
a leltárból.
Gareth Edwards, a Godzilla rendezője megtanulta a receptet, hogyan kell látványos, akciódús űrcsatát varázsolni, amit Alexandre Desplat – a hollywoodi szuperprodukcióktól az európai művészfilmekig minden műfajban a legnagyobb szupersztár – zeneszerző tűpontosan komponált aláfestése telepumpál egy újabb adrenalincunamival.
A végső összecsapás annyira parádés, hogy szélesen vigyorogva jöhetünk ki a moziból, elégedetten, hogy ez mégiscsak az a Star Wars, amire vágytunk, így már-már meg is bocsátjuk a főcím alatti izgatott várakozás és a finálé közé ékelt merő érdektelenséget, Mads Mikkelsen ide vagy oda. Bár, még ő is csak saját halovány hologramja, eltűnik a máshol legfeljebb statisztaszerepig jutó segédszínészek légiójában. Legalább megtudtuk, hogy a forradalomnak is voltak napszámosai, akikre éppúgy nem fog emlékezni a Star Wars-utókor, akárcsak mi, nézők, úgy egy év múlva, ha megjön az újabb karácsonyi ajándék a Disneytől – a Disneynek.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!