Ő az egyetlen a ValóVilág szériáinak szereplői közül, aki folyamatosan reflektorfényben van: műsort vezet, koncertezik – már több mint tíz éve. Majoros Péter, Majka nemrég könyvet jelentetett meg, amelyben meglepő őszinteséggel vall az ózdi évekről és a budapesti celebgyárról. Bár teljesen más világban él ma már, mint amilyenben felnőtt, még mindig a metrón nyer ihletet és időnként maga készíti a hamburgert étterme vendégeinek.
– Úgy tűnik, sok tekintetben különbözni szeretne a magyar celebritásoktól, Tetszik, nem tetszik Majka című könyvével mégis beállt abba a bizonyos „megírom, hogy honnan jöttem, mivé lettem” sorba.
– Nem az én ötletem volt a könyv, megkerestek, mi lenne, ha papírra dobnám az eddigi életemet. Remek ajánlatot kaptam, és mivel sok minden történt velem, volt miről írni, igent mondtam. Nem mellesleg azért, mert az én szakmámban a lemezpiac haldoklása miatt jelenleg ez az egyetlen, amiből pénzt lehet csinálni. Eddig tízezer példányt adtak el a könyvemből, és dupla ennyit remél még a kiadó az év végéig.
– Gondolom, nem maga gépelte a 250 oldalt.
– Majdnem. Eredetileg egy bulvárújságírónak, Csontos Robinak sztorizgattam, ő megírta, majd én a 80 százalékát kitöröltem és éjszakákon át magam pötyögtem a tableten. Muszáj volt kijavítanom, ami nem tetszett. Fontos volt, hogy az a nyelv legyen benne, amit én használok, akkor legyen káromkodás, amikor kell, hogy tényleg olyan legyen, mint én. Csontos találta ki a szerkezetét, de mivel a bulvárban mozog, a nagy sztorikra koncentrált. Én viszont nem a balhé miatt írtam, hanem, hogy elmondjam, miről mit gondolok, vagy például, hogy miért jöttem el az RTL-től, vagy mi nem tetszik a TV2-ben.
– Több közéleti szereplőről kendőzetlenül megmondja a véleményét a könyvben. Volt, aki megsértődött, esetleg perrel fenyegetőzött?
– Nem tudnak betámadni, mert minden szó igaz. Ha kellene, tanúkkal is tudnám bizonyítani. Az összes csajomnak elküldtem a róla szóló részt, hogy lássa, ez lesz. Sajnos Kiss Ramóna megharagudott, de azt a Csontos szúrta el, nem én. Ugyanis egy bulvárújság cikkében, amely promózta a könyvemet, úgy írta meg azt, hogy Ramónával 19 órán át szerelmeskedtünk, mintha én ezzel hencegtem volna, holott aki elolvassa a könyvet, érti, hogy azért írtam le, mert ez is mutatja, mennyire szerettük egymást. Csontos balhét akart ebből, és átvert.
– Bepillantást enged a magánéletének legintimebb családi pillanataiba is. Mindezekből úgy tűnik, jó volt a viszonya a szüleivel, pedig komoly balhékban vett részt. Mit szólt az édesanyja például akkor, amikor egyik reggel négy foggal kevesebbel a szájában tért haza?
– Anyukám ezekről a könyvből értesült. Sírva hívott fel egyik nap, hogy mennyire fájhatott az nekem. Ott, helyben nem vették észre. Kihúzták, elestem stb., nem tudom már, mit hazudtam akkor. Anyám olyan típus, hogy a hágai bíróságig vitte volna az ügyet, ha kiderül, hogy öten estek nekem, de az ugye nem tesz jót egy ózdi srác imidzsének. Az elv az volt: verekedésbe keveredtél? És akkor mi van? Viselni kell, ennyi.
– És hogy kezelték otthon a drogos időszakát?
– A drogokról sem tudott senki, úgy intéztem, hogy nem vették észre. Minket nem úgy neveltek, mint mondjuk Budán, az I. kerületben a gyerekeket. Nem jöttek elénk autóval a diszkóhoz, hogy megnézzék, minden rendben van-e.
– Ugyanakkor rendszeresen járt a szüleivel egy gyülekezetbe.
– Igen, a pünkösdistákhoz. Fontos számomra a hit, de annak egy „light verziója”. Istenfélő embernek tartom magam, de gyarlónak is. Nem tudnám betartani azokat a szabályokat, amiket a „főnök” hozott. Hiszem, hogy a Jóisten látja, ki őszinte. Bánja a fene, hogy ki zsidó, arab, szlovák, cigány. Nálam rossz ember és jó ember létezik.
– Vajon mi lenne most önnel, ha annak idején Ózdon marad?
– Már böri lenne, valószínűleg. Van egy pont az ember életében, amikor a jobb élet reményében megtesz dolgokat. Itt, Budapesten erre van lehetőség, ott nincs. Ott egyszerűen nem megy. Én most is rengeteget teszek azért, hogy jól éljek. Nem tudnék újra csóró lenni, beledöglenék.
– Az ország 2002-ben ismerte meg, a ValóVilág első szériájában. Most is beköltözne a ValóVilág-villába?
– A villába igen, de ezekhez az emberekhez nem, ez már egy teljesen más világ.
– Pedig mindent a ValóVilágnak köszönhet, nem?
– Sok mindent. De a VV is ugyanennyit köszönhet Majkának és az első széria résztvevőinek, ugyanis mi hoztuk létre ezt a brandet. A mostani műsor inkább a pillanatokra, a balhékra, a látványos parasztvakításra épít. A miénk közösségépítő volt. Lorenzóval például nem szerettük egymást, de eszünkbe se jutott volna nekimenni a másiknak.
– Több sztorin keresztül mutatja be könyvében a kereskedelmi médiumok kíméletlen világát, amelyet undorítónak nevez. Mi tartja mégis benne már több mint egy évtizede?
– A szereplés és a pénz. Amikor beléptem a stúdióba, azt éreztem, hogy ez az én melóm, tudtam, hogy tévézni fogok, és kész. Olyan ez, mint a katona és a háború. A háborúról nem lehet jó véleményed, ölnek benne, de a katonának ez a dolga. Aljas, szemét világ, de ez a közegem, s próbálok nem gerinctelen lenni. Ezért vívom a magam háborúját a tévék ellen.
– Tavaly a VH körkérdésére, hogy mi lesz 2014 legnagyobb kérdése, azt válaszolta, az iráni atomdúsítás. Foglalkoztatja a politika?
– Abszolút. Megveszem az összes politikai hetilapot, mert utálom, hogy nem objektívek, nem függetlenek. Diktatórikus, demagóg jelleggel fényezik a saját üzleti érdekeiket. De azért nem beszélek róla, mert az én karrierem ne attól függjön, hogy négyévente milyen kormány van hatalmon. Ne azért hívjanak el egy buliba, mert balos, jobbos vagy baljobbos vagyok.
– Egy közéletben tájékozott műsorvezető, rapper miért nyit éttermet? És miért hamburgerezőt? És miért Angyalföld határán?
– Itt a környéken, ahol lakom, nincs kajálda, azért, és mert imádom a hamburgert. Amikor ott vagyok, csinálok mindent, sütöm a húst, leszedem az asztalt, ha kell. Nagy a kontraszt, amikor este 10-kor, mondjuk, asztalt törlök, éjjel 1-kor meg színpadon állok egy koncerten. És ihletet is nyerek belőle. Egy szövegíró abból építkezik, amit átél. Elfogyna a múzsa csókja, ha az életem abból állna, hogy kocsi, konditerem, színpad, lakás, étterem. Biciklizem, metrózom, a hétköznapi emberektől kapom az inspirációt.
– Mikor lesz újra képernyőn?
– A SuperTV2-n lesz egy beszélgetős, eklektikus műsorom hamarosan. Most már elértem azt a szintet, hogy a tévézés nem megélhetési forma, így csak azt vállalok el, amit akarok, és annyiért, amennyit én mondok.
– Végső esetben gyakorolhatja tanult szakmáját, a villanyszerelést. Egy áramkört össze tudna rakni?
– Nem, dehogyis. Égőt tudok cserélni, azt szevasz.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
