Szlovákia 2.0 – egy film, két producer, tíz rendező. - Elgondolkoztató szerzői alkotások készültek Szlovákia elmúlt húsz évéről. - Ezt a mozifilmet bárki megnézheti, letölthető a világhálóról. - Prikler Mátyás rendező, a Szlovákia 2.0 producere szerint bozsoléban Szlovákia a nyerő.
– Hogy van az, hogy Szlovákiában egy szlovákiai magyarnak jut az eszébe, hogy tíz rendező tízszer tíz percben mutassa meg, milyennek látja Szlovákia elmúlt húsz évét?
– Érdekes, de ez a kérdés itt, Pozsonyban fel sem merül.
– Miért nem?
– Mert nem az számít, hogy magyar vagy-e, netán szlovák, hanem az: milyen a film. Pedig, nyilván, tudják, hogy magyar vagyok.
– Nekem is csak azért jutott eszembe, mert a keletnémetek titkosszolgálatáról is egy nyugatnémet (Florian Henckel von Donnersmarck) forgatott filmet Mások élete címmel.
– Az lehet, de a Szlovákia 2.0 című film Szlovákiáról szól, aminek én is része vagyok.
– Producertársával, Zora Jaurovával mi alapján választották ki a tíz rendezőt?
– Csak annyi volt a koncepció, hogy találjunk tíz önálló, kreatív alkotót. Nem akartunk meghatározni semmit. Azt kértük tőlük, engedjék szabadjára művészi énjüket, és a film eszközével mondják el véleményüket, mintha egy idegennek mutatnák meg, milyen az ország, ahol élnek, és milyen volt ez a húsz év. Az sem volt fontos, hogy ismertek legyenek, mert bár a rendezők között van Juraj Herz, a szlovák és a csehszlovák filmgyártás élő legendája, de meghívtuk Miro Jelokot is, aki ötödéves főiskolás.
– A filmek sok témával foglalkoznak: munkanélküliség, öregség, egészségügy, család, tradíció, Európai Unió, munkanélküliség, magyarság, hatalom. Nem láttam ugyanakkor olyan alkotást, ami például a gyerekek vagy a nők szemszögéből ábrázolná az elmúlt húsz évet.
– Sok más fontos téma is kimaradt, például a rasszizmus vagy a korrupció. Ezek a filmek ugyanakkor, ha nem is fedik le teljesen Szlovákia elmúlt húsz évét, mégis fontos kérdésekkel foglalkoznak. Szerzői filmek, korrajzok – amelyek azonnal eljutnak a nézőkhöz. Nem csak nekünk fontos ez a film, amit mi sem bizonyít jobban, hogy a bemutatóval párhuzamosan 22 városban vetítették Szlovákiában, pár napra rá leadta a közszolgálati televízió, megvásárolható DVD-n, és az interneten is elérhető. Filmrendezőként, producerként azt gondolom, hogy filmeket moziban kell nézni, nagy vásznon, jó képpel, jó hanggal. Egy szlovák szerzői filmet ugyanakkor általában 2-3 ezren néznek meg. Az a fontos, hogy minél többen lássák, hiszen ezért készült.
– Tudom, hogy ebben a filmben nem akart rendezőként is dolgozni, de elárulja, hogy milyen Prikler Mátyás Szlovákiája?
– Nem könnyű erről beszélni, mert mindenkinek mást jelent. Ezen én sem gondolkozom el egészen addig, amíg át nem lépem a határt. Nézem az útlevelemet, az van ráírva: Szlovákia. Az ország, ahonnan elutazom, az ország, ahová hazatérek. Érdekes, tehetséges, szerethető ország. Mondhatnám úgy is: jól állunk.
– Jól állnak?
– Jól. Ez az ország volt már az Osztrák–Magyar Monarchia és Csehszlovákia része is, most meg önálló.
– Érdekes, nem Szvatopluk morva fejedelemnél kezdte a felsorolást…
– Térségi betegség a múltba révedés. Persze vissza lehetne nyúlni azokhoz az időkhöz is, de minek. Nekünk nem a ködös múltban kell élnünk, hanem a jelenben. A jelen történéseit leginkább a történelmi közelmúltból lehet levezetni. Éppen ezért elegendő csak 1993. január 1-jéig visszamennünk, amikor Szlovákia önálló lett: azt hiszem, akkor mindenki megijedt egy kicsit.
– Miért?
– Mert olyan lehetett, mint amikor Görögország megnyerte a labdarúgó Európa-bajnokságot. Nem biztos, hogy mindenki pontosan tudta, hogyan történhetett mindez. Aztán sötét esztendők jöttek, a Mečiar-korszak, majd 2014-re kiderült, hogy Európa egyik legígéretesebb országa Szlovákia. Tudom, a legtöbben ilyenkor azonnal más nemzetekhez kezdik hasonlítani Szlovákiát, például Magyarországhoz. De ez olyan, mintha egy friss bozsolét hasonlítanánk össze egy érett, harmincéves borral – mert lehet, hogy a magyar harmincéves testesebb, de állítom, hogy bozsoléban Szlovákia sokkal jobb. Halad előre. Fejlődik, érik.
Prikler Mátyás - Névjegy
• (Pozsony, 1982) rendező, producer
• 2005–2006-ban a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemen tanult
• 2009-ben a Pozsonyi Színház- és Filmművészeti Főiskolán rendezői diplomát szerzett
• A Köszönöm, jól című diplomafilmje 6 díjat nyert, a cannes-i filmfesztiválra is meghívták
• Az MPhilms tulajdonosa
A Slovensko 2.0 rendezői:
Ondrej Rudavský, Martin Šulík, Juraj Herz, Viera Čákanyová, Zuzana Liová, Peter Krištúfek, Mišo Suchý, Miro Jelok, Iveta Grófová, Kerekes Péter.
Finn megszállás
– Amikor Mátyás felkért, hogy legyek a Szlovákia 2.0 című film egyik rendezője, fogalmam sem volt, mit kellene csinálni – mondja Kerekes Péter. – Aztán arra gondoltam, hogy onnan kellene kiindulni, hogy Szlovákia fiatal ország, fiatal nemzet, kevés önkormányzati, önrendelkezési tapasztalattal rendelkező állam. Szép ország, ahol szép emberek élnek, de eddig mintha mindig félrecsúsztak volna a dolgok. Ezért olyan filmet álmodtam meg, hogy mi történne, ha valamelyik fejlettebb, a demokrácia működtetésében sokkal járatosabb ország meg akarna bennünket szállni, de csak azért, hogy nálunk is jobban működjenek a dolgok. Ez, persze, meglehetősen abszurdan hangzik, de mint minden viccnél, ez is csak akkor hatásos, ha komolyan vesszük. Olyan országot kerestem, amelyik nem tagja a NATO-nak, és szerethető állam is. Így esett a választásom a finnekre. Kedves emberek, ugyanannyit piálnak, mint a szlovákok. Azt hiszem, látni kell a finn külügyminiszter arcát, amikor szembesül a kérdéssel. De azt is tudtam, ezt a filmet úgy készítem el, hogy mutassam azt a világot is, amiben élek, ezért a filmben a nagymamámat is szembesítettem ezzel, aki hol magyarul, hol szlovákul beszél hozzám. De ez nem tudatos, nem is előre eltervezett koncepció. Ha ketten vagyunk, magyarul beszélünk, de ha már a stáb is ott van, szlovákul. Mert ez így normális. Ettől emberi.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
