A főzőversenyek ma már éppúgy kihagyhatatlanok a tévécsatornák menüjéről, akár a szappanoperák és a valóságshow-k. Mind egyszerű hozzávalókból építkeznek: noha az ízeket nézőként nem érezzük, a főzés akkor is látványos és érzéki foglalatosság.
A séfek közt – legyenek profik vagy amatőrök – számos arrogáns, karizmatikus, hisztis és heroikus figura akad, akik könnyen egymásnak ugraszthatók. Mivel maximalisták, összeomlanak egy elvágott ujjtól vagy egy félig főtt polipcsáptól is, folyamatosan adagolva a drámát, de oly elszántan küzdenek a céljaikért, mintha az életük múlna rajta. Ráadásul még az amúgy étterembe se járó néző is úgy érezheti, mintha máris bennfentesebb lenne a magas szintű gasztronómiában, miután megtanulta pár különleges étel nevét.
A tengerentúlon három sikeres évadot megélt The Taste ügyesen lekoppintotta az énekes tehetségkutatók (a The Voice és az X-Faktor) jól bevált elemeit, így a csapatban és önállóan is dolgozó versenyzőket sztárséfek mentorálják, akik vak kóstolással zsűrizik az egyetlen kanálba sűrített, bonyolult kulináris költeményeket. A vágók őrült tempót diktálnak, akár a 24-ben, de a mentorok is úgy üvöltöznek a versenyzőkkel (és néha egymással), mint Jack Bauer egy elfogott terroristával. Az apróséfeket ugyan csak felületesen ismerjük meg, ez is elég a drukkolásra érdemesek kiválasztásához, a fűszerezést úgyis a sztárok adják.
Nigella Lawson egyedüli nőként elegánsan söpri le a konyhai macsóizmust és a házias ételek mellett kampányol, miközben a pamlagon fekve kortyolgatja szexisen a pezsgőt, Anthony Bourdain csípős humorával és szenvedélyes, vagány kiállásával hódít, míg Ludo Lefebvre a franciás pikantériát, Brian Malarkey pedig a jó szívét adja bele. Valakinek ezt is kell, különben a sok gyomorszorító stresszhelyzet és késhegyek fölött folyó vita miatt könnyen elmehetne az étvágyunk a műsortól.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!