Emlékszilánkok, Pina Bausch-kiállítás, Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet
„Táncoljatok, táncoljatok, különben elvesztünk!” – mondta Pina Bausch, aki maga volt a tánc. Nem koreografált: érzéseket próbált kifejezni. Nem az érdekelte, hogyan mozog valaki, hanem mi mozgatja.
A törékenységet erőnek tartotta, a mozdulatot a szavakkal el nem mondható gondolatok megtestesülésének.
A 2009-ben elhunyt ikon csodálói közt találjuk Fellinit, Almodóvart, Wenderst, Esterházyt, Nádast, de még az egyszerű halandó is úgy érezheti, mintha az ő szentélyébe lépne be a páratlan kincseket bemutató tárlaton.
A varázslatos géniusz hatása alá kerül a művészi portréfotókat nézegetve, melyeken átragyog Bausch éteri szépsége, akár a fiatal Audrey Hepburné, míg a későbbiekről egy bölcs nagyasszony néz ránk, akiből sugárzik a béke és az életszeretet.
Minden dedikálásában ott a hála, mert minden emberre alkotótársként tekintett, noha ő volt a Tanztheater Wuppertal szíve és motorja. Bár társulata halála után is működik, lassan halványul az az eredeti és egyedülálló szellemiség, amivel Bausch még életében feltöltötte környezetét. De most szinte jelen van a teremben, akárcsak Esterházy, akinek értő és csodáló sorait is olvashatjuk róla.
A legendás előadások eredeti poszterei mellett Papp Dezső drámai előadásfotóin látjuk a társulat két budapesti vendégjátékát, mellettük kivételesen bensőséges, a táncosai által készített magyarországi és erdélyi úti képeket, melyeken csillogó szemmel ismerkedik a táncházmozgalommal.
Közép-Európa legnagyobb táncarchívuma ritka mozgóképeket is tartogat, noha Bausch felvételt alig engedett ki a kezéből.
A lenyűgöző életmű emlékszilánkjaiban elmerülve talán közelebb férkőzhetünk az épp miatta Wuppertal-paradigmának nevezett rejtélyhez is, hogy vajon miért érkeznek a legnagyobb művészek ilyen icipici helyekről közénk.
Fotók: Papp Dezső 
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!