A mi zsebünkből énekelték ki a pénzt, ezért fagyhatnak le a nevetőizmaink a 2008-as pénzügyi világválságra spekuláló befektetési brókerek trükközését nézve a legújabb nagyszabású Wall Street-i tragikomédiában.
Noha Adam McKay rendező anarchisztikusan vicces jeleneteket, zenei videókat és brechti „kiállásokat” komponált filmjébe, a sztori – Michael Lewis pénzügyi újságíró bestsellere alapján – valós személyekről és a közelmúlt jól ismert, kiben heveny, kiben enyhébb gyomorgörcsöt okozó eseményeiről szól. Nehéz is közben teljesen kikapcsolni a frusztrációt és a fejünkben a vészcsengőt, mintha a Titanic utolsó táncos mulatságán vennénk részt.
Erős a kísértés, hogy válogatott kínszenvedéseket kívánjunk a négy főszereplőnek is (akiket pompásan alakít Brad Pitt, Ryan Gosling, Steve Carell és az Oscarra jelölt, megszállottan zseniális Christian Bale), noha ők „csak” felismerték az egyértelműt, az irracionális ingatlanhitelezés mögötti hatalmas buborékot, és tették a dolgukat, vagyis keresni akartak a tudásukkal és kihasználni előnyös helyzetüket. Aligha várhattuk volna tőlük, hogy ők fékezzék meg az ekkorra már elgördült lavinát, melyért a valódi felelősök a bankok, pénzügyi felügyeletek és az emberi kapzsiság (másik oldalról pedig a sokszor felelőtlen hitelvállalás).
Oliver Stone-tól Martin Scorseséig sokakat megihletett már a szürke öltönyösök kívülről csodált és irigyelt világa, és az eddig eszement vígjátékairól ismert McKay egy lövéssel bekatapultálta magát a legnagyobbak közé.
Filmje szórakoztató közgazdaságtan-gyorstalpalóként is teljesíti feladatát, a száraz tananyagot habfürdőben ázó szexi szőkeséggel és pezsgővel tálalva. Csakhogy dekadens, hedonista brókerek helyett csupa kényszeres, keserű, érzelmileg sérült karaktert mutat nekünk, akiket a pénz nem is, csak a nagy téttel való játszadozás tesz átmenetileg boldoggá.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!