Trollok márpedig léteznek! Ráadásul köztünk élnek. A Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál svéd író vendégét, Stefan Spjutot kérdeztük frissen megjelent, Stallo című regénye apropóján.
– Mikor találkozott először trollokkal?
– Hatéves voltam, mikor a svéd televízió Trollok ideje címen karácsonyi sorozatát vetítette. Nagy jelentőséget tulajdonítottak neki és sokat vártak ettől a kicsiknek szóló programtól, mert rengeteg kutatás előzte meg és a művészi kivitele is dicséretre méltó volt. Engem mindenesetre teljesen elbűvölt. Nagyon valóságosnak tűnt: talán csak azért nem vesszük észre a trollokat, mert elbújnak.
– A könyvének is az el(ő)tűnésük a kulcsmotívuma.
– Általában a láthatatlanná válási képességükkel magyarázzák a tűnékenységüket, de ebben nem tudok hinni, sokkal inkább az átalakulásukban, például medvévé.
– A fantasy irodalomban, ahogy Peter Jackson mozijában is, a trollok pusztán üvöltő, agresszív hústornyok. Vajon miért lettek ilyenné?
– Valószínűleg a nevelési célokra használt trollkép – „Ne csináld, mert elvisz a troll!” – vált túl dominánssá esetükben.
– Az ijesztgetés öntől sem áll távol, a kritikusok Stephen King műveit emlegetik a regényével kapcsolatban. Milyen a viszonya a borzogatás mesterével?
– Nagyon közeli kapcsolatban álltunk 14-15 éves koromban, minden könyvét elolvastam. Később aztán főleg a nagy orosz írókat, Hessét és Kafkát bújtam, majd visszataláltam Kinghez.
– Hogyan jellemezné a számi és svéd kultúra viszonyát?
– A számik helyzetét leginkább az észak-amerikai indiánokéhoz tudnám hasonlítani. Valódi gyarmatosítás történt esetükben, annak minden vonzatával. Nem feszültségek nélküli a két kultúra kapcsolata. Az övék ugyanis elsősorban még ma is a rénszarvastenyésztés körül forog. Viszont állami szerepvállalás nélkül mostanság már nem működne.
– A skandináv krimikhez hasonlóan a Stallo társadalomkritikus, a svédek is azok az irodalmon kívüli valóságban?
– Sokan érzik azt, hogy a régi Svédország elveszett, s nem tudják, mi fog jönni helyette. A szociáldemokrácia jólétet teremtett, hozzászoktak a stabilitáshoz. Ijedtség és bizonytalanság lett úrrá rajtuk. Másrészt az északi területekre, különösen most, az olvadás korában, úgy tekintenek, mint kiapadhatatlan erőforrások honára, amit kisajátíthatnak. Vajon ki fogja megvédeni a számikat? Ám általában az emberek többségét mindez nem érdekli, legyintenek rá: Észak-Svédország messze van.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!