Szükséges némi politikai realitásérzék - Beszélgetés Köves Slomó rabbival
Miért vásárolnak egy egyházhoz kötődő befektetők veszteséges ellenzéki orgánumokat?
- Folyik-e háború a magyar zsidó közösség képviseletéért?
- Hogyan hat a menekültválság az antiszemitizmusra?
- Beszélgetés Köves Slomóval, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezetőjével, az óbudai zsinagóga rabbijával.
– Finom sólet lett a miniszterelnök feleségének babjából?
„Brüsszeli” médiaemberük
A Klubrádióba magát bevásárló, illetve a 168 Óra megvételéről tárgyaló Brit Média Befektetési Kft. ügyvezetője és kisebbségi tulajdonosa Megyeri András (korábban a TV2 üzletfejlesztési igazgatójaként dolgozott, és volt a Viasat kereskedelmi igazgatója is), míg a „többségi gazda” a Brit Europe Foundation. Utóbbi egy brüsszeli alapítvány, melynek tulajdonosai zömmel külföldön élő zsidó üzletemberek. Az alapítvány közösen működtet nyugdíjasotthonokat az Olajág Otthonokkal – ami az EMIH-é. Továbbá az alapítvány vezetője támogatta az EMIH óbudai zsinagógájának felújítását, illetve a Brit Média az Olajág Otthonok törökbálinti intézményébe van bejegyezve.
Köves Slomó
• Az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezető rabbija 1979-ben született. Nem kapott vallásos neveltetést, szekuláris családban nőtt fel.
• 1991-ben megismerkedett Oberlander Baruch rabbival, a magyarországi Chábád Lubavics mozgalom vezetőjével, s otthagyva a budapesti Radnóti Miklós Gimnáziumot, 1993-tól tíz évig külföldön tanult, például Izraelben, az USA-ban és Franciaországban. A talmud- és rabbiiskolák után letette a hivatalos tóramásoló és a rituális körülmetélő vizsgákat is. Majd a Debreceni Egyetemen PhD-fokozatot szerzett 2007-ben. Feleségével négy gyermekük van. Öt éve az óbudai zsinagóga vezetője, több egyetemen is óraadó. 2012-es Magyar Nemzet-beli cikke után, amely a politikai elit figyelmét hívta fel az antiszemita nézetek parlamentben való elhangzásának veszélyeire, Orbán Viktor fogadta őt, biztosítva arról, hogy a kormány nem enged teret a szélsőséges nézeteknek.
– Biztos, hogy finom, mert az összes sólet hamar elfogyott a fesztiválon.
– És hogy került Lévai Anikó meg az ő saját termesztésű babja az EMIH sóletfesztiváljára?
– Közös barátunk hívott fel az ötlettel, hogy elhozná a miniszterelnök feleségét.
– Meglepő ajánlkozás, nem?
– Nem. Azt mondtam, hogy jó ötlet, szeretettel várjuk.
– Ennyi?
– Igen.
– Pedig Lévai Anikó jelenléte erősítheti azt a vélekedést, miszerint az EMIH megpróbál egyeduralkodó zsidó szervezetté válni, és a kormány ebben a törekvésében segíti is – a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) ellenében.
– A kérdés logikáját nem pontosan értem, de érdemes rögzíteni: az EMIH-nek egyetlen célja van, mégpedig a zsidó szellemi örökség évezredes értékeinek képviselete, megismertetése és pozitív közösségi élményekkel való párosítása. Az EMIH nem tart igényt arra, hogy a százezres magyar zsidóság kizárólagos szószólója, képviselője legyen. Erre egyetlen zsidó szervezetnek sincs felhatalmazása.
– Mégis, sok jele van annak, hogy az EMIH és a Mazsihisz egymással harcol.
– Ez a nyilvánosságban egy jól csengő konstrukció, aminek az élei jóval lekerekítettebbek. Hadiállapotról szó nincs. A szellemi verseny azonban elemi érdeke a zsidó közösségnek is, hiszen ez még ebben a közegben is megtermékenyítő. A magyar zsidóság történelmi sokszínűsége mellett érvelünk sok éve. Voltak, akik szerették volna a vitáinkat valamiféle javak elosztása körüli torzsalkodásként értelmezni, holott ezekben a kérdésekben is csak a méltányosság elveiről szólt a diskurzus a hitközségek között. Így például, hogy az államosított egyházi ingatlanok fejében nyújtott kárpótlásban minden zsidó egyház arányosan részesüljön.
– Keveslik, amit kapnak?
– Ha az arányosság elve nem is érvényesül ebben a felosztásban, de legalább a sokszínűség elve most már igen. Amúgy ezzel a problémával nem foglalkozunk már jó ideje: történt egy szimbolikus aktus, és ezzel a célunkat elértük. Mindennél azonban lényegesen fontosabb a szerteágazó oktatási, ismeretterjesztési, szociális és közösségszervezési munka.
– Akkor ön hogyan definiálná, amit mások hatalmi harcnak neveznek?
– Világnézeti, identitásbeli, vallási, kulturális alternatívát mutatunk. Hitközségünk intézményeiben több száz ember dolgozik nap mint nap. Egy olyan értékközösség megteremtésén munkálkodunk, amely az élet minden területén ad testi és lelki muníciót.
– És ahhoz az elmélethez mit szól, hogy most csökken a idehaza és Nyugat-Európában az antiszemitizmus a társadalmakban, mivel most épp a menekülteket utálja az átlagember?
– Ezt önmagában nem találom megnyugtatónak. Sőt feltételezem, hogy egy ilyen típusú kulturális és úgy általában társadalmi feszültség fennállásának idején, hosszú távon a zsidók még teherré is válhatnak az európai társadalmak számára. Azokra a benyomásokra alapozom ezt a feltételezést, amit a francia barátaimtól hallok.
– Egy friss Medián-kutatás mégis azt mutatja, hogy míg a menekültekkel kapcsolatos negatív érzelmek erősödtek, a zsidók elleni ellenszenv – ugyan hibahatáron belül, de – enyhült.
– Ha – ne adj’ Isten – a zsidók itthon is huzamosabb ideig céltáblái lennének fenyegető eseményeknek, azaz, ha netán itthon is megjelenne az iszlám fundamentalista terror, akkor itthon is romlana a helyzet – mint Franciaországban. Most épp a menekültek a társadalmi gyanakvás célpontjai, de amikor az iszlám közösség kitermeli azokat a szélsőséges csoportokat, melyeknek első számú célpontjai a zsidók, akkor az elvárható szolidaritás helyett a többségi társadalom inkább teherként tekint a zsidókra.
– Akkor a menekültkérdéssel kapcsolatban Ferenc pápa vagy Orbán Viktor véleményét osztja: befogadni kell vagy elutasítani, kerítést húzni?
– Nehéz egy egyházi és egy reálpolitikai vezetőt egy kontextusban értelmezni – a két ember nem azonos dimenzióban beszél. Az igét hirdető ember feladata, hogy a legalapvetőbb emberi és isteni morális igazságoknak ad hangot. A reálpolitikus pedig a saját impériuma és az általa vezetett állam számára alkot cselekvési stratégiát, amelyet morális útmutatásnak tekinteni mindenképp fatális tévedés.
– Akkor ön egyházi vezetőként másként vélekedik, mint egy közösség első embereként?
– Szeretnék bízni abban, hogy egy vallási közösség vezetése elsősorban morális értékteremtés, tanítás és példamutatás mentén történik. Ez akkor is így van, ha a közösség értékeit fenntartani és hirdetni hivatott intézményrendszer működtetéséhez néha szükséges némi politikai realitásérzék.
– Akkor tehát mi a véleménye a kormány menekültpolitikájáról?
– Menekültügyi szakmai kérdésekben maximum egy a világ dolgai iránt érdeklődő újságolvasóként hiteles nyilatkoznom. Az nem lehet kérdés, hogy meg kell találni a módját annak, hogy segítsünk rászoruló embereknek. Ugyanakkor az is erősen logikusnak tűnik, egy szuverén országnak ellenőriznie kell, hogy kik lépnek be a határain.
– És mi az ön felelőssége a menekültkérdésben?
– Egy rabbi feladata nem lehet más egy ilyen helyzetben, mint embertársaink megsegítésére inspirálni, ugyanakkor az általa vezetett közösség aggodalmait sem elhallgatni.
– Az EMIH közössége hogyan reagált a kétmilliós adományra, amelyet a menekülteknek adtak?
– Egységes volt az álláspont, hogy segíteni kell a rászoruló embereken. Hogy amit most látunk, mit jelent a zsidó közösségnek, ebben vannak nézetkülönbségek a közösségen belül.
– A jelek szerint az EMIH nemcsak a lelkek piacán aktív, hanem a valós piacon is: üzemeltet kóser boltot, kávézót, idősek otthonát…
– Ne veszítsük szem elől a célt: egy közösség hisz valamiben és azt tovább is akarja adni. Ehhez értéket kell teremteni mind spirituális, mind materiális értelemben. A mi felfogásunk szerint egy egészséges közösség akkor valóban élő, ha tagjai tudásukkal és szorgalmukkal nemcsak saját vagyonukat, hanem a közösség értékeit is gyarapítják.
– Nem erre szokták mondani: bizniszegyház?
– Ha nagyon akarnám, a kérdését ostoba provokációként értelmezném, de megpróbálom egy tényleges kérdéssé fabrikálni. Mi más lehet egy egészséges közösség dolga, mint hogy a céljai eléréséhez szükséges erőforrásokat a kiszolgáltatottsága minimalizálása érdekében előteremtse? Az egyház, melyet szerencsém van vezetni, a térség leggyorsabban fejlődő zsidó közössége. Jó érzéssel tölt el, hogy az EMIH tagjai nemcsak adományaikkal támogatják a zsidó élet újjáépítését, hanem aktív munkájukkal is.
– Az értékteremtéshez nyereséges üzlet kell – a szociális gondozással, idősek ellátásával foglalkozó Olajág Otthonok profitot is hoznak és társadalmi felelősségvállalást is jelentenek, de…
– …az idősotthonok üzemeltetése inkább a társadalmi felelősségvállalásról szól. A háború óta először próbálja meg egy zsidó közösség felmutatni a többségi társadalomnak, hogy az egész társadalom számára vannak releváns üzenetei. Sikerült egy bezárásra ítélt idősotthon-hálózatot 1300 lakóval, 600 munkavállalóval a hosszú távú fenntarthatóság pályájára helyeznünk. Nekem ez a fontos ebben a történetben.
– Csakhogy az állami hirdetésektől elzárt, ellenzékinek titulált, jelenleg veszteséges orgánumok megvásárlása nem tűnik tisztán üzleti típusú értékteremtésnek. Akkor hát mit keres a médiavilágban tulajdonosként az EMIH, vagy ahogyan sokszor fogalmaznak, maga Köves Slomó?
– Az EMIH-nek nincs tulajdona, üzletrésze médiavállalkozásokban.
– Mindenesetre a Klubrádiót megvásároló és a 168 Óra megvételéről tárgyaló Brit Média Befektetési Kft. tulajdonosi körében ott található az a Brit Europe Foundation, amellyel az Olajág Otthonok átvették az egykori Arany Alkony nyugdíjasotthonhálózatot, illetve az EMIH óbudai zsinagógájának egyik kiemelt adományozója az említett alapítvány vezetője.
– Az értékteremtésben fontos a kapcsolati háló: a kapcsolatok segítségével lehetőség nyílik arra, hogy a mindahányunk számára fontos értékhálózat erősödjön. Az EMIH-nek ilyen módon van köze ezen médiavállalkozásokhoz. Egy élő közösségnek ez természetes velejárója.
– És mi lesz az ön befolyása ezen médiumokra? Mégiscsak ön az EMIH arca.
– Az EMIH egy közösség, amelynek megválasztott vezetői vannak. Ha ezen vezetők ismertségre vagy befolyásra tesznek szert, akkor azt a közösség által szerezték, és így elvárható, hogy azt továbbra is a közösség javára fordítsák.
– És mi a véleménye az ATV-modellről, azaz, hogy egy tévébe bevásárolja magát egy egyház?
– Nálunk ilyen nem merült fel. Ám az értékek hirdetése minden lehetséges fórumon jó elgondolás.
– De ha nem tisztán az „ige hirdetése” a lényeg, akkor továbbra sem értjük, mi motiválhat arra az egyházhoz köthető befektetőket, hogy vastagon veszteséges, balos orgánumokat vegyenek?
– Tudtommal Megyeri András a vállalkozás résztulajdonosa és vezetője, őt kellene ezekről megkérdezni. Nem hiszem, hogy egy rabbi feladata médiapiaci spekulációkba bocsátkozni!
– Pedig spekulációk vannak. Hadd mondjunk egyet. Az világos, hogy jelenleg állami hirdetések nélkül nehéz nyereségesen médiavállalkozást működtetni, az EMIH-hez kötődő médiabefektetők, valamint ön és Lázár János között pedig állítólag igen jó a viszony, mindebből pedig valamiféle háttéralku sejlik fel…
– Valóban régóta ismerem Lázár Jánost, de ő egy elfoglalt ember, nem szoktunk gyakran beszélni. Nem emlékszem rá, hogy valaha médiaügyekről beszélgettünk volna.
