Egyedül a virslikkel - A csemegepultos naplója, Orlai–Jurányi
Egyszer tökéletesen berendezett csemegepult, máskor lakás vagy autó, több esetben kocsma. Aprólékosan kidolgozott, ötletes díszlet. A helyszín átalakításait a színész izmos karja végzi. Aki miatt bábszínházban is érezhetjük magunkat. A húsok túlmutatnak önmagukon, életre kelnek, a sonkarúd egyszer géppuska, máskor újságírónő, illetve annak egyes testrészei.
Egy randinál pedig a piaci vásárláshoz elengedhetetlen szatyrok a nő ruhájának pántjaivá válnak. A Gerlóczy Márton A csemegepultos naplója című regényéből írt másfél órás monodrámában Ötvös András több személyt alakít és folyamatosan beszél. Vagy kiabál, fut, szeret, gyűlöl, sír, röhög, piál, agyal, elemez. És dönt.
MEGKÉRDEZTÜK…
…a csemegepultos Ötvös Andrást
– Ha azt mondja, hogy vegetáriánus, megemelem a kalapomat.
– Igen, úgy még pikánsabb lenne, de a leghatározottabban nem vagyok az. Sőt az egyik előadásra kiváló disznótorossal „gyúrtam”, cseresznyepaprikával, kenyérrel.
– Felkészüléskor eljárt a piacra, eltanulni a csemegések mindennapjait?
– Nem egy profi csemegepultost kellett alakítanom, egy felnőtt bábelőadás ez, úgyhogy inkább a gyerekszobában kellett elmélyülni. Nem esett nehezemre, mert gyűjtöm a matchboxokat, ezért könnyen jött a hangutánzás is.
– Utóbbinak köszönhető a szerep?
– Meg annak, hogy Göttinger Pál rendezővel együtt végeztünk az egyetemen, dolgoztunk is már együtt. Orlai Tibor producerrel együtt kértek fel, s találták ki, hogy monodráma legyen. Schneider Jankó felelt a tárgyanimációért, Lőkös Ildikó dramaturggal kitalálták a szereplőket, én pedig hoztam rá variációkat.
– Mi volt a próbafolyamatban a legnehezebb?
– Hogy nyáron csináltuk, kb. másfélkét hónap alatt. És mivel egyedül vagyok, nincs „segítség”, nagyon jól kellett tudni a 42 oldalas szöveget, magoltam a BKV-n és otthon is. Izgultam, mert eddig még nem kellett tárgyat animálnom, ösztönből csináltam. Másfél óra alatt egy kétszer kétméteres kockában vagyok, az volt a koncepció, hogy legyen vicces, de ahogy halad előre a darab, meg is szorongasson és meg is lepjen.
– Gerlóczy Márton szerint a könyvét a „húskészítményekről és nőkről” írta. Hogy véli ön?
– Nem normálisak az emberek, ezt Gerlóczy nagyon pontosan látja, és egy piac remek gyűjtőhely, hihetetlen emberanyag fordul ott meg. Ezen kívül a szerző mindenkivel, magával is ironikus, ami szintén közel áll hozzám.
A szalámirudak, kolbászok, virslik világában otthonosan mozgó Ötvös András fizimiskája – bikanyaka, robusztus testalkata, erőteljes, öblös hangja és széles gesztusa – jól illik egy csemegepultoshoz, aki korábbi, érzékeny, szorongó, empatikus írói mivoltát cserélte átmenetileg piaci eladóra. Isten állatkertjének nagyságát ekként tapasztalja: a tipikus vevők között pedig akár magukra is ismerhetünk. Ötvös csemegepultosként zseniálisan küzd a vásárlókkal, a hazugságaikkal és saját magával. Ám záráskor csak a csemegepult redőnyét húzza le végleg, tovább tud lépni az életében – s erényeként az előadásnak –, mindennemű erőltetett tanulság levonása nélkül.
