Lovagleckék lányoknak is
Rév Fülöp, Pesti Magyar Színház.
Évszázadok óta kétségbevonhatatlan, hogy anélkül felnőni sem kishölgynek, sem fiatalúrnak nem szabad(na), hogy ne ismerkedne meg alaposan a lovagvilág alapértékeivel és -motívumaival (úgy is mint gaz lelkű ellenség nemes párbajban való legyőzése, szívhölgy után való kulturált epekedés, elesettek igény szerinti felkarolása). Bár a lovagkorszak sajnálatos módon lezárult, jó hír, hogy időről időre előkerülnek lezáratlan aktái.
Az elmúlt idők legjelentősebb szenzációja a Balatónia legendakör felfedezése, melynek központi figurája Rév Fülöp, a nép egyszerű fiából lett hős. Rég sejthettük, hogy izgalmas és tanulságos történeteket rejtenek a Tó habjai és vadregényes partjai, és íme. Nemcsak nagyszerű regény(-trilógia) született az eleddig feledésbe merült históriából, de a lovagok bevették a Magyar Színházat is.
Jeney Zoltán egyszerre klasszikus és korszerű, legfőképpen pedig végtelenül szellemes lovagregényfolyama és annak színpadi átdolgozása mindent tud és hoz, amit a műfajnak kell, néha pont egy-egy csavar által (pl. a szívhölgy kajtat a szerelme után, bár kétségtelenül lovagiasan teszi).
A történet a szokásos: a beteg király (a Kiliti-láztól szenvedő- csukló Csobánc) csak egy különleges virágtól gyógyulhat meg, amelyet persze a legnemesebb lovagnak kell leszakítania mindenféle próbatételek után. Menet közben pengnek a szív húrjai is, természetesen.
A nemrég bemutatott ifjúsági darab, amely egyaránt szórakoztató lányoknak és fiúknak (körülbelül 8 éves kor felett), illetve szüleiknek is, egyetlen percre sem engedi el a figyelmet és a rekeszizmokat, miközben azokra a fent emlegetett igen fontos kultúrtörténeti és jellemfejlődési alapvetésekre is nagy hangsúlyt fektet.
Teszi mindezt nagyon szerény külsőségekkel, viszont Jeney Zoltán varázslatos szövegátiratából, szellemes dramaturgiai megoldásokkal Göttinger Pál remek rendezésében, illetve lelkes- kedves színészi játékkal. Valahogy így érdemes elkezdeni a kishölgyek és a fiatalurak nemesítését.
