Átalakítás miatt zárva
Habkönnyű nyári olvasmánynak nem ajánlanánk, ám sokak számára rendkívül izgalmas olvasnivaló lehet A pokol története Georges Minois tollából. A szerző hihetetlen szak- és szépirodalmi korpuszt mozgat meg, hogy a maga teljességében tárja elénk a pokol minden bugyrát, s azok történelmi jelentőségét.
Állításait nem hagyja lógni a levegőben, minden egyes tételmondathoz példák, idézetek kapcsolódnak, így gazdag ismeretanyag áll az olvasó rendelkezésére. Semmiképp sem szabad megriadni az oldalak alját bőségesen megtöltő lábjegyzetektől (Aranyszájú Jánostól Kierkegaardig, Órigenésztől Voltaire-ig), Minois stílusa ugyanis kellőképp olvasmányos, néha leheletnyit talán pikírt, kritikus, de mindvégig rendkívül élvezetes. Tárgyalásának könnyedebb hangvétele elfeledteti az olvasóval, hogy valójában egy kiváló, minden tudományos igényt kielégítő szövegben mélyed el. A szerző évezredeken át vezeti olvasóit, mintha csak Vergilius bőrébe kívánna bújni, ám az általa áttekintett korok sokkal mélyebb rétegeiben vizsgálja az összefüggéseket, a mítoszok és a valóság, a klérus, a hatalom és a nép elképzeléseinek bemutatása mellett nem csak időben (az őskortól napjainkig), de térben is átveszi az alvilág legfontosabb archetípusait, s azok gyökereit. A kötetben megjelenő történelmi, filozófiai és művészettörténeti szálak mind egy irányba tartanak, a végkifejletig, amely kétségkívül a pokol történetének végét, korunk kételkedő emberét jelenti. Minois ugyanis végigviszi a történetet, amelynek tetőpontján (azaz napjainkban) a pokol komoly bajban van, jelenleg „átalakítás miatt zárva tart”. Ugyanakkor a szerző meg is nyugtatja olvasóját, és elárulja neki, hogy „a XXI. századot vadonatúj pokol várja majd, amely nem lesz vonzóbb az előzőnél”. Ám hogy hogyan jutottunk el idáig, hogy mi köze van a matematikának a purgatórium születéséhez, miért zsúfolódnak egymásra az elkárhozottak, „akár az egyszerre sütött halak”, ezekre a kérdésekre már igazán a könyvből kell megszerezni a választ.
