Ukrajna morog, ha nem éppen háborog, és egyáltalán nem ok nélkül. Az ország – említeni is fölösleges, hiszen ez ugyanúgy magától értetődik, mint az, hogy a nap Keleten kel – a lehető legtisztességesebb körülmények között nyerte el 2007-ben az Euro 2012 vendéglátói jogát; párban Lengyelországgal, de elsőként a két egyenlő között, mert a közös rendezés ötlete Ukrajnától származott. Most meg így kénytelenek összegezni a szomszédban: „Az UEFA odaadta nekünk az Eb-t, aztán azt elvették tőlünk.”
S megeshet, hogy az ukránok majd csak ez után érzik igazán a hazai pálya hátrányát.
Egészen pontos adatok nincsenek – elvégre ez Kelet-Európába telepített projekt, annak minden sajátosságával –, de becslések szerint a két társrendező ország minimum 28 milliárd, ám az is lehet, hogy 38 milliárd dollárt költött (közvetve vagy közvetlenül) az Eb-re: az út- és vasúthálózat, valamint a repülőterek fejlesztésére, szállodaépítésre és -rekonstrukcióra, stadionok létrehozására. Olyan időszakban történt ez, amelynek ukrán jellemzői, hogy az ország – a Transparency International kimutatása szerint – két esztendő alatt a 134. helyről a 152.-re süllyedt a korrupciós listán jegyzett 182 állam mezőnyében, s GDP-növekedése az idei első negyedévben mindössze 1,8 százalék volt (a várt 3,9 százalék helyett). A költségek mellett a kételyek is nagyok, hiszen az arénák egy-egy ülőhelye jóval többe került Ukrajnában, mint Dél-Afrikában, az előző világbajnokságot megelőző stadionépítések idején, és a két rendező ország nyakán hat-nyolc milliárd dolláros hitel marad: ez másfélszerese-kétszerese annak az összegnek, amely a görögök vállát nyomta a 2004-es athéni olimpia után. A négy lengyel stadion közül hármat építő cég június 4-én – tehát négy nappal az Eb kezdete előtt – 427 millió dollár hitelt kért lengyel bankoktól…
Ukrajna különösen azt akarta sugározni magáról, hogy az Eb-vel belép az európai nemzetek közösségébe, de ezt az imázst nem sikerült megteremtenie, ellenkezőleg: a bebörtönzött Julija Timosenko elleni bánásmód miatt a kontinens legbefolyásosabb politikusai jelentették be sorra, hogy a maguk – és kormányuk – részéről bojkottálják az Európa-bajnokság ukrajnai mérkőzéseit. Angela Merkel elment Gdanskba, a német–görög meccsre, ám a kijevi döntőre akkor sem utazik el, ha a finalisták egyike a német csapat lesz. (Ahogyan a csoporttalálkozókon sem tette be a lábát Ukrajnába.)
Ebben a hangulatban kiváltképp felbőszítette az ukránokat, hogy még a csapatukat is „kirekesztik”. Európát pedig – egyebek közt – az hökkentette meg: a rendezők a vendégeken akarják bevasalni a kiadások egy részét, még annál is szemérmetlenebbül, ahogyan Velasco Carballo sporttárs vezette a lengyel–görögöt. Ukrajnában egy háromcsillagos szálló eredetileg 72 eurós szobaára már januárban 700 euróra rúgott, s mire az Eb ideje elérkezett, a fizető-vendéglátós szobákért (tehát magánházaknál vagy lakásokban) személyenként 800 eurót kértek. Lengyelországban munkásszálló külsejű – igaz, belül felújított, de még így is csak kétcsillagos színvonalú – hotelekben szöktek az árak éjszakánként több mint 300 euróig, a panziókban szintén csaknem 300 eurót kellett leszurkolni huszonnégy óránként. Sehol a világon, egyetlen labdarúgó-vb vagy Eb alkalmával nem folyt ehhez akár csak közelítő „kaszálás” sem, noha ilyen események idején megdrágul minden, de nem annyival, hogy az már hitelrontással érjen fel a vendéglátó számára. A keleti Eb házigazdái viszont nem küzdöttek efféle morális problémával…
Persze a társrendezők körében záporoznak a diadaljelentések, melyek lényege, hogy a megannyi beruházás a két ország fejlődését szolgálta. Ez részben vitathatatlan, de nem ilyen szép a menyasszony, hiszen – az adósságokon túl – az is súlyos dilemma: mi lesz a stadionokkal az Eb után? Azok későbbi kihasználtsága erősen kétséges (sőt biztos, hogy többségük kihasználatlan marad), miközben a fenntartásuk évről évre jelentős összegekbe kerül majd. Ha ezeket megspórolják, akkor előbb-utóbb az enyészeté lesz néhány, jelenleg valóban elsőrangú, ha nem éppen osztályon felüli létesítmény…
Ami pedig a futballt illeti, a játék nívója, a labdarúgók tudása nem javul attól, hogy káprázatos a nézőtér, minőségi a gyep.
Ukrajna az 52., Lengyelország a 62. volt a közvetlenül az Európa-bajnokság előtt kibocsátott FIFA-világranglistán; e kettő előtt a legrosszabb pozíciót Csehország foglalta el, huszonhetedikként. Nem csoda tehát, hogy mindkét vendéglátó együttes már a csoportmérkőzések után kiesett, noha az ukránok joggal róják fel, hogy messzemenően elbántak velük. (Bár a „bennmaradáshoz” még egy gólt kellett volna szerezniük, az „angol” meccsen az 1-1 sem lett volna elég.)
Ám még az is elképzelhető: Lengyelországban és Ukrajnában nem a válogatott szereplését illetően panaszkodnak majd a leginkább az Eb kapcsán…
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
