A szegedi Városi Stadion így október végén, egy nyomasztó, esős szombat délutánon már az út túloldaláról sem tűnik éppen bizalomgerjesztő objektumnak.
Márpedig mi azért utaztunk majdnem kétszáz kilométert, hogy ide valahogyan bejussunk, ami a rugalmas biztonsági rendszer miatt viszonylag gyorsan meg is történik. „Engedd be őket, jöttek megnézni az egyik négert” – mondja a tökmagot ipari mennyiségben magába termelő biztonsági őr a kollégájának. Az igencsak formabontó nevű Szeged 2011 és a Kazincbarcika játszik itt mindjárt NB II-es kiesési rangadót, de mi nem kifejezetten ezért jöttünk.
A hotelként, öltözőként – talán ez a klubház is – egyaránt használható, kapu mögötti épület előtt várakozunk a mi emberünkre, miközben szép sorban jelennek meg az egykori magyar félistenek: Bánki Dodó, Kiprich József, aki nemrég vette át a Barcika irányítását, de ott van Lisztes Krisztián is, ő itt, Szegeden vezet le. Kiprichet sajnos már csak egy Loki–Tatabánya kupadöntőről ismerem, ahol edző és játékos is volt egyben, aztán ha már beállította magát, gólt is lőtt. Lisztest láttam a tévében, Raúl kedvenc meccsén, nagyjából 80 ezer ember előtt a Bernabeu-ban. Az én korosztályomnak egy olyan játékos a mindene, aki nem csak távolságban van rettenetesen messze Szegedtől. Viszont mégis itt van valahogy. Mondom a jegyszedő srácnak, hogy jöttünk megnézni a kazincbarcikai Messit. Azt kérdezi mosolyogva, hogy melyik az, hogy hívják? Hát, mondom neki, hogy Messi, Eugene Messi.
A kameruni, de nekünk most már csak barcikai Messi még nincsen 19 éves. Az MTK akadémiájáról került a klubhoz, alapember és a középpályán játszik. Ennyit tudtunk előzetesen, a többit látjuk a saját szemünkkel, meg aztán ő is készségesen válaszol nekünk. A barcikaiaknál három kameruni is futballozik, nyelvi problémák nincsenek, mert van köztük, aki jól beszél magyarul, úgyhogy Messinek sem tartott sokáig beilleszkedni. Neki egyébként francia az anyanyelve, én viszont nem beszélek franciául, ezért semmit sem értek a most tolmácsként funkcionáló társ és Messi beszélgetéséből. Azt viszont látom, hogy kedves gyerek, aki éppen nem is kicsit fázik. Azt mondja, Kamerunban azért melegebb van, az átlaghőmérséklet 39 fok, így nehéz megszoknia az itteni időjárást. Azt meg tudjuk érteni, mi kabátban vacogunk, ő meg rövidgatyában, majdnem meccsszerelésben válaszolgat. A nyolcadik percben egyébként az ő beadásából szerzett vezetést a vendégcsapat. A Diósgyőrrel az NB I-t is megjárt egyik kameruni, George fejére tette oda a labdát, ahogy, mondjuk, Xavi csinálná a Barcelonában. 0-1. A másik, vagyis az eredeti Messi különösebben nem érdekli, nem érti, miért kéne vele foglalkoznia. Azt mondja, miután náluk otthon a nagyapja, a testvére, az ükapja, vagyis mindenki Messi, neki ez nem újdonság, ráadásul arrafelé olyan ez a név, mint nálunk a Kovács. Neki amúgy sem a teljesítménye alapján valószínűleg tényleg egy másik bolygóról idecsempészett argentin a kedvenc futballistája, hanem az előbb említett Xavi. Igen, a posztjuk közös, valószínűleg a legjobb példaképet választotta. Tanulni még azért van mit tőle, bár a mi Messink is egészen jól osztogatja előre a zsugát. Olyan megfontoltan, kimérten mozog, mint Piqué, viszont ahogy nézzük, mégis inkább a lassúság ugrik be, mint legjellemzőbb tulajdonság. Ez fura, mert ha valami, akkor ez nem jellemző az afrikai játékosokra.
Messi még egy éve sincs Magyarországon. Az ügynöke javasolta neki, hogy jöjjön ide, ennyit mond el az egzotikus utazásból, pedig többre is kíváncsiak lennénk. A Sándor Károly Akadémián abszolút profi körülmények között játszhatott, roppantul meg volt elégedve mindennel. Azt mondja, Kamerunban az a probléma, hogy az utánpótlással nem nagyon törődnek, inkább a kész játékosokkal foglalkoznak. Az MTK fiataljainál ilyenről szó sem volt, viszont idén még nem akarták betenni a felnőtt keretbe, merthogy túlságosan fiatal, ezért kötött ki Barcikán.
A Szeged még az első félidőben egyenlít, aztán amikor a tőlünk nem messze ülő, valószínűleg jó pár száz bajnokit végigült idősebb, pókhasú bácsika már majdnem az agyvérzésig üvöltötte magát, fordít is. Messi azt mondja, megnyerhették volna, ha az első félidőt kihúzzák, így viszont most utolsók a tabellán, 2-1 oda. A végére a szemben ácsorgó ultrák is megnyugodtak. A barcikaiak vezető gólja után minden egyes afrikai labdaérintésnél vad huhogásba kezdtek. Az alapból vigyorgós Messi kérdésünkre komolyra vált. Elítéli a rasszizmust, kifejezetten rosszul esik neki, ha ilyesmit hall a lelátóról.
Hihetetlen, de tényleg van köze a Barcelonához. Rokona Eugene Onana, vagyis teljes nevén Zacharie Lionel Eugene Onana a katalánok egyik korosztályos csapatában játszik. Nem kérünk tőle olyat, hogy hasonlítsa össze magát vele, de mi azért megtehetjük: Onana volt már egy moszkvai torna legjobb játékosa, ami azért a Barca korosztályos képzésének színvonalát elnézve meglehetősen komoly teljesítmény. Kettejük nevéből tehát már ki is jön egy teljes Lionel Messi, de a miénknek egyelőre elég lenne, ha tovább tudna lépni külföldre. Aztán majd meglátjuk, mit dob a gép.
Kazincbarcika jó messze van, a csapattársak már csak ránk, jobban mondva rá várnak, úgyhogy elengedjük a kérdéseinkre készségesen válaszoló srácot. Így rövidgatyában azért elég hideg lesz, az a kis húzós bőrönd meg azonnal el fog süllyedni a sárban, de majd kitanulja a hazai viszonyokat. Ha meg egy kicsit gyorsabb lenne, még az sem biztos, hogy szüksége lenne rá, mert akkor talán jövőre ilyenkor mehetne külföldre. Na, azért nem a Barcelonába, ott már van egy Eugene, meg nem mellesleg egy Messi is, Xaviról nem is beszélve. Lassan mi is elindulunk, mielőtt bőrig áznánk. El kéne még csípni az este tízkor kezdődő Rayo Vallecano– Barcelonát, hogy még melegében hasonlíthassuk össze, amit össze kell. De az van, hogy nem kell. Illetve nem lehet. A Barca rommá veri az ellenfelet, Messi kettőt vág, de Xavi is gólt rúg, ráadásul bajnokikat tekintve az ötvenediket. Tökéletes meccs volt, de a kazincbarcikai Messi nélkül az a nap nem lehetett volna teljes.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!