„El kell fogadnunk, hogy az emberek mindenhol másképp intézik a dolgaikat.” Ezt az örökbecsű igazságot Joan Gaspart, a Barca egykori elnöke mondta a minap egy interjúban. Még mielőtt bárki arra gondolna, hogy Gaspart a spanyol és más országok (khm…) futballkultúrája közti különbségről beszélt, ki kell ábrándítsam. Ő csak a nagy rivális, Real elnökét, Florentino Perezt simfölte, aki nem átallotta úgy kiebrudalni a klub legendáját, Iker Casillast, hogy még egy nyavalyás búcsúmeccset se rendezett a tiszteletére (ellentétben a barcás Xavival, akinek az utolsó fellépésén az egész csapat 6-os mezben „6ràcies Xavi” felirattal futott ki).
Klubelnökök és sportvezetők minálunk is üzengetnek egymásnak – gondoljunk csak az újpesti polgármester Wintermantel Zsolt és az MTK-elnök Deutsch Tamás múlt heti performanszára, amelyben a Fradi elnökének, Kubatov Gábornak üzentek – lájkkurvázással, bunkózással és lilamajmozással –, aki a saját szurkolóit nem akarta beengedni a csapat szarajevói meccsére. De ha már a kultúrák közti különbségről beszélünk, emlékezzünk meg a katalán klub alig két hete lezajlott elnökválasztásáról. Egy olyan klubról (és egy olyan országról) beszélünk, amely számára a foci nem pusztán sport, inkább vallás. És rengeteg pénz. És vastagon politika. De nem úgy…
Télen a klubot számos támadás érte (a Neymar szerződtetése körüli adóvita, az utánpótlás akadémia teljesítményének romlása, a Barca kizárása a nemzetközi igazolásokból), a regnáló elnök lemondott, és az ideiglenesen a helyét elfoglaló Josep Maria Bartomeu megígérte, hogy a bizalom megerősítése érdekében nyárra kiírják az előrehozott elnökválasztást. (A klub 144 ezer regisztrált pártoló tagja (soció) közül bárki jelöltetheti magát, aki képes összegyűjteni 2534 aláírást, és letenni az asztalra a 76 millió eurós anyagi biztosítékot igazoló dokumentumot – erre azért van szükség, hogy ha az illető ámokfutásba kezdene, legyen miből pótolni a veszteségeket.)
Mindössze négyen voltak képesek teljesíteni az elvárásokat, így csak Josep Maria Bartomeu (a jelenlegi elnök), Joan Laporta (korábbi elnök), Agusti Benedito és Toni Freixa indult az elnökségért. Batomeu azonnal odahozta a klubhoz a rivális Atleticótól Arda Turant, Laporta megígérte, hogy ha nyer, kirúgja a törököt, viszont hozza az isteni CR7-et. Benedito „csak” Paul Pogbát ígérte a Barca népének. Ezután volt kampány, tévévita, végül július 18-án a sociók elzarándokoltak a Camp Nouban felállított szavazóhelyiségekbe, hogy eladják voksukat. Hát így lett a világ egyik legnépszerűbb klubjának az elnöke hat évre ismét Josep Maria Bartomeu: „Nemcsak a pályán vagyunk a világ legjobb klubja. Nagyra értékelem a többi elnökjelölt tisztességét, amelyet a kampány során mutatott. Mindent megteszünk, hogy tovább növekedhessünk és továbbra is győztes klub maradjunk” – mondta győzelmi beszédében.
Összehasonlításul: nálunk a legnépszerűbb klub elnökét titokban választják (a sajtót be se engedték az FTC tavalyi tisztújítására), a klubelnökök, sportági vezetők nem szponzori, hanem állami pénzeket ígérnek (ha nem őket választják meg, semmiféle pénz nem érkezik), és ha a csapat vagy sportág nem teljesít a szurkolói elvárások szerint, akkor lemondanak. Érdekes volna kideríteni, vajon Kubatov Gábor vagy Deutsch Tamás maradna-e a Fradi vagy az MTK elnöke, ha a szurkolók is beleszólhatnának a döntésekbe.
El Presidente.
Josep Maria Bartomeu a reptéri mérnökökkel foglalkozó ADELTE, valamint a reptéri és vasúti berendezések elektronikus karbantartásával foglalkozó EFS vállalatok társ-vezérigazgatójaként került a katalán klub közelébe. Még Joan Laporta és Sandro Rosell ideje alatt a kosárlabdacsapat elnökeként dolgozott, majd 2010-ben ő lett a Barcelona Football Club alelnöke.
608 millió
eurós profitot termelt a tavalyi szezonban a Barca, és mindent megnyert (bajnokság, Király Kupa, BL) 30
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!