Szatmári Petra ezüstérmet nyert a 81 kilogrammos súlycsoportban a szófiai női ökölvívó Európa-bajnokságon. A 21 éves versenyző 2013-ban ifjúsági világbajnok volt, majd a 2014-es bukaresti felnőtt Eb-n a 81 kilogrammban bronzérmes lett. Eddigi legnagyobb sikerével a szófiai küldöttség egyetlen magyar érmét szerezte meg. Szatmári Petrával beszélgettünk.
– A döntőben pontozásos vereséget szenvedett Elif Güneritől. Most is úgy látja, hogy török ellenfele verhetetlen volt?
– Pár évvel ezelőtt már bokszoltam vele, de sajnos ugyanabba a hibába estem, mint akkor. Ha újból nekifuthatnék, a friss tapasztalatok birtokában már jobban tudnám, mit kellene másként csinálnom.
– Mikor húzott először bokszkesztyűt?
– Először tizenhat éves koromban tévedtem be egy bokszedzésre, és megfogott, amit ott láttam. Szerelem lett belőle. Előtte három évig atletizáltam, emellett díjugratásban lovagoltam, de rövid ideig a birkózásba is belekóstoltam.
– A családja mit szólt a sportágválasztáshoz?
– Sportos családból származom. Nagypapám birkózott, a válogatott keret tagja volt; a szüleim atletizáltak; a bátyáim fociznak. Szóval nekik nem okoztam túl nagy meglepetést. Inkább a távoli ismerősök, az idegenek szoktak meglepődni azon, ha kiderül, hogy „bunyós” vagyok, de általában ilyenkor is pozitív visszajelzést kapok.
– Van egy nagy fekete napszemüvege a monoklik elrejtésére?
– Van, de nem nagyon használom. Ha összeszedek ilyen sérülést, azt büszkén viselem. Szerencsére erre ritkán kerül sor.
– Melyik a kedvenc súlycsoportja?
– Egyelőre a 81 kilogrammban van meg az az erő, ami kell.
– A riói ötkarikás játékok előtt a 75 kgos olimpiai számban is reményteljesen öklözött, meghívást kapott az előolimpiára, ám a kvótát végül nem sikerült kiharcolnia.
– Jó volt Rióban belelátni a 75 kilogrammosok mezőnyébe, de nekem még bele kell erősödnöm, nagyobb rutint kell szereznem. Úgy érzem, kellő felkészüléssel, még több munkával, edzéssel és odafigyeléssel idővel ott is eredményes lehetek.
– Mi lesz a legközelebbi megmérettetése?
– Úgy néz ki, hogy jövőre nem lesznek nagy világversenyek, így inkább felkészülésen, az edzőtáborokon lesz a hangsúly. Csapatbajnokságok és nemzetközi mérkőzések persze lesznek, amelyeken egyre több rutint és lehetőleg sikerélményt szerzünk. A következő négy évben amúgy folyamatosan Tokióra szeretnék készülni, mert nagy álmom, hogy 2020-ban kijussak az olimpiára.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!