Érthetően a Szent Iván-éji álom Zubolyának mohósága jutott eszembe, amikor először olvastam a hírt, amely napok óta foglalkoztatja a világsajtót: egy amerikai fogorvos terítette le Zimbabwe büszkeségét, Cecilt, a különleges, fekete sörényű hímoroszlánt. Orvul, csellel kicsalva a nemes állatot a vadrezervátumból, s semmibe véve az afrikai ország törvényein kívül népe érzelmeit és gazdasági érdekeit. A gazdagok legpimaszabb arroganciájával: kell nekem az oroszlán trófeája.
Most persze mentegetőzik, hogy nem is tudta, miről van szó, ám a tudatos hazudozás nyilvánvaló: Mr. Palmer ugyanis híres vadász, megannyi jeles trófeával, ha valakitől, tőle aligha hihető el, hogy nem is sejtette, Cecil védett állat (és ha másik oroszlán lett volna is, a fondorlat a rezervátum kijátszására akkor is tény). Vélhetően éppen egyedisége okán akarta elejteni ezt a vadat is, s ha korábban félszázezer dollárt simán leperkált egy kilövési engedélyért szintén különleges jávorszarvasra, itt sem a pénz volt az akadály, hanem a tilalom (amit különben odahaza már meg is szegett egy medvét levadászva). Hogy helyi segítői voltak, akikre most rákenné, az már szinte gyarmatosítói mentalitás.
Mindenesetre most globálisan a vadászra vadásznak. Tettét ugyanis hatalmas felháborodás fogadta, s korántsem csupán az állatvédők részéről. Magában Amerikában is, ahol a rendelőjét be is kellett zárni, honlapjával együtt, mert mindkettőt elárasztották a tiltakozók, táblákkal tüntetve és fenyegető beírásokkal. S nemcsak hírességek követelik jogi felelősségre vonását, hanem vezető politikusok is. Sikerült hát provokálnia nemcsak Afrikát, hanem a fél világot. Mert a hajdani Rhodesia névadójának, Cecil Rhodesnak a keresztnevét nem véletlenül megkapó gyönyörű oroszlán jószerivel egész kontinensén szimbolikussá vált, s mellesleg a zimbabwei rezervátum fő turistacsalogatójává, ráadásul az oxfordi egyetem nyakörvét viselte, mivel megfigyelt állat volt. Csupa indok arra, hogy nem lett volna szabad leteríteni, s ócska mentegetőzés Palmer és két helyi segítője részéről azt állítani, már csupán a nyíllal(!) történt kilövése után jöttek rá e mivoltára (a fogorvos specialitása az ilyetén levadászás, bár éppen szegény Cecil még negyven órát élt eltalálását követően, s végül golyó végzett vele). Egy élvadász ne ismerte volna fel a legendás fekete sörényt?!
Egyszerre felemelő és lehangoló, hogy egy oroszlán legyilkolása váltott ki ekkora világvisszhangot, hiszen azon a kontinensen történt, amelyen emberek ezreit gyilkolják rendszeresen, ahol olyan diktatúrák vannak, mint éppen Zimbabwe. De jelzi, hogy mégis csak vannak dolgok, amik fölött – ha egyediségük okán is – nem térhetünk napirendre: a mindent és mindenkit legázoló gőgnek, hatalmaskodó mohóságnak ugyan túlnyomóan emberek esnek áldozatául (és nemcsak Afrikában), akiknek sajnos ritkán vannak védett övezeteik, ám olykor éppen egy nagyvad leterítése figyelmeztet arra, hogy hová jutunk, ha nem szabunk határt az emberi önzésnek. Nem véletlen, hogy sok tiltakozó ugyanazt írta táblájára, mint a Charlie Hebdo elleni terrortámadás után: „Én vagyok Cecil”.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
