Orbán vesztett, Magyarország nyert – ekként summázható a nyugati világ mérvadó véleménye.
Kormányfőnk és hűséges sajtója mondogathatja napestig, hogy csodálatos, sőt történelmi győzelmet arattak a népszavazáson, a nemzetközi sajtó kikacagja, az uniós elit pedig megmosolyogja őket. Egy amerikai mondás szerint kétfajta rendszer létezik: az egyikben a jog uralkodik az embereken, a másikban az emberek a jogon. Ahol az előbbi a rendszer lényege, ott komolyan is veszik a jogállami normákat. Ha tehát tudják, hogy a referendum érvényességéhez 50 százalékos részvételt ír elő a – történetesen Orbánék által hozott – jogszabály, akkor lehet a 39 százaléknyi szavazat majd’ egy szálig a kormány nézetét visszhangzó, attól még e követelmény nem teljesült (akkor sem, ha ravaszkodva folyton 43 százalékot emlegetnek, beleszámolva az eleve érvénytelennek szánt szavazólapokat is). Mivel a nyugati világban már sok hasonló esetet láttak, nekik – ezt tükrözik mindenütt a tekintélyes lapok – csakis egyetlen dolog számít: teljesült-e a rögzített követelmény vagy sem. Ha Orbánban volna annyi realitásérzék, mint Pürrhosz királyban, neki is azt kellene mondania, hogy még egy ilyen győzelem, s nem marad szavazója. De ő inkább önmagát és táborát is becsapja e számmágiával, hiszen vasárnapig azt hirdették, hogy e voks nem pártokról szól, hanem a nemzetről, hétfőtől viszont azokét is maguknak könyvelik el, akik tényleg csak a migránsoktól félve adták le, nem őt támogatandó.
Itt rejtőzhet az Economist által említett orbáni „túlnyújtózkodás” titka: a sajnos valóban túlnyomónak tekinthető idegenellenes érzületre rájátszó – a világsajtót elképesztő – kormánykampány azért nem volt képes kellő számú embert elvinni szavazni, mert az Orbán-ellenesség is erős volt. Az érzékelhető nyugati fellélegzésnek ez is oka.
Szinte mindenki azt emeli ki, hogy Orbán kudarca jelzi: van korlát a migránsfóbiát meglovagolók útjában. Így aztán mégsem lehet, mint annyira remélte, „a menekültek elutasításának plakátfiúja” – állapítja meg a világszerte véleményformáló brit hetilap. Hozzátéve, hogy a magyar politikus Brüsszel-ellenes agressziója ekként önmagát, mármint nagy becsvágyát győzte le a kierőszakolt referendummal. Hiszen a vasárnapi voksokkal mintegy méretre vágták Európa önjelölt „erős emberét”. Holott legfeljebb annak karikatúrája lehet egy tízmilliós ország vezetője, de nem az európai politika érdemi alakítója – állapítja meg fanyarul az Economist. Valójában Európa igazi vezetésének hiánya biztosított csak neki a kelleténél nagyobb közönséget. Hogy végül a hazai is alulmúlja reményeit.
Ezért is tekintik nyertesnek az országot, amely az érvényessé tett népszavazással maga is odaült volna kormányfője mellé az európai szégyenpadra. Már eddig is az fogta vissza az Orbánt bíráló nyugati politikusok jó részét, hogy – saját demokratikus normáikból kiindulva – méltányolták nagy belpolitikai többségét. Most mohóságával sikerült ez iránt is kétségeket támasztania. A referendum másnapján az Európai Parlament külügyi bizottságának néppárti elnöke máris sürgette Orbánt, ideje visszatérni a jogállamiság útjára.
Pókerezett a pesti Pürrhosz, ám kis lapokkal nem lehet vég nélkül blöffölni. Idehaza még talán, Európában – a kiterített lapjai láttán – már aligha.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!