Bevallom, magam is csődbe jutottam, amikor megpróbáltam kapcsolatba kerülni a szeptember elsejével felálló új szervezettel, a Családi Csődvédelmi Szolgálattal. Miután hónapok óta tudható, hogy lesz egy ilyen intézmény, s hosszú készülődés után törvény is született tevékenységéről, gondoltam, ott leszek majd a rendszer indulásánál, hogy beszámolhassak az első hét tapasztalatairól.
Hát, nem lehettem ott…
Mi több, már korábban sem lehettem ott. Tervbe vettem ugyanis, hogy benéznék arra a tanfolyamra, amelyen augusztusban kezdték kiképezni a szeptember elsején felálló szolgálat leendő munkatársait. (Akikről csupán annyit lehetett tudni, hogy százan lesznek, s az egyhetes turnus végére mindent tudnak már a bokros csődgondnoki teendőkről.)
Az Igazságügyi Minisztérium sajtóosztálya jelentkezésemre a következő választ küldte: „Sajnos nincs lehetőség a levelében kértekre.” Hogy miért nincs, arra nem tértek ki, pedig az ember azt hinné, a tárcának is fontos, hogy minél több emberrel ismertesse meg a csődvédelmi munkát.
Gondoltam, szeptember elsején már biztosan beszélhetek egy élő és kiképzett csődbiztossal – de ismét tévedtem. Azokat a telefonszámokat, amelyeken érdeklődni lehet, senki nem veszi fel. Írásbeli jelentkezésemre pedig automata válaszolt, miszerint: „Amint napvilágot látnak a hivatalos konkrétumok a csatlakozásról a 2015. szeptember 1-jén hatályba lépő, a természetes személyek adósságrendezéséről (családi csődvédelem, magáncsőd) szóló jogszabállyal kapcsolatban, haladéktalanul tájékoztatni fogjuk.” Ez ugyan egy tökéletesen érthetetlen mondat, de mintha azt akarná tudatni, hogy szeptember elsején(!) még várnak valamiféle konkrétumra, ami csatlakozik(?) majd valami jogszabályhoz…
Mindenesetre én így is egy szerencsés ember vagyok. Azokhoz képest mindenképpen, akik mégiscsak rákényszerülnek, hogy ehhez a (titkos)szolgálathoz forduljanak. Például akik azt hitték, hogy a szeptember elsejei jelentkezésükkel megúszhatják a szeptember 16-tól ismét beinduló kilakoltatást. Jelentem: esélyük sincs arra, hogy addig bekerülhessenek a rendszerbe. Már csak azért sem, mert a jelentkezéshez szükséges dokumentumok listája, tehát a tartalomjegyzék 25 gépelt oldal terjedelmű! Magam jó 45 éve mást sem csinálok, mint írok, így hát láttam már ezt-azt: bükkfanyelven megfogalmazott táblázatot, zavaros kérdőívet, űrlapot, de hogy 25 oldal kelljen csupán csak annak felsorolásához, hogy milyen okiratokat kell beszerezni, kitölteni, igazolni, aláíratni, másolni – ez még engem is meglepett.
Gyanítom, a tartalomjegyzék készítői maguk is elbizonytalanodhattak a feladat megoldhatóságát illetően, ezért azt javasolják, hogy a kérelmező „egyéni kérdéseivel forduljon a Családi Csődvédelmi Szolgálathoz”. Ahhoz viszont, mint tudjuk, lehetetlen…
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!