A Fidesz szerint 2010 tavaszán „romokban hevert az ország”: alig több mint 1 százalékos gazdasági növekedés, közel 11 százalékos munkanélküliség, a GDP 82 százalékát kitevő államadósság és egy IMF-szerződés várta a frissen hivatalba lépő Orbán-kormányt. Most, másfél évvel később, alig több mint 1 százalékos a gazdasági növekedés, közel 11 százalékos a munkanélküliség és 82 százalékos az államadósság hazánkban. Ráadásul ezen a héten visszajött az IMF is.
Már csak emiatt is azt várta másfél évvel ezelőtt az elemzők többsége, hogy Orbán Viktor nemcsak az ország, hanem saját politikai céljainak érdekében is a Bajnai-kormány kiszámítható gazdaságpolitikáját folytatja, melyet a törzsszavazóinak szánt szimbolikus intézkedések sorával egészít majd ki. Ehelyett azonban a rossz gazdaságpolitikai döntések kritikus tömege következett, melyek azt az alapvető tényt nem vették figyelembe, hogy a gazdasági fejlődés alapkövetelménye a kiszámíthatóság.
Hiába csökkentette a kormány a személyi jövedelemadót, ha eközben áfaemeléssel és az adójóváírások eltörlésével közben romlott azon rétegek életszínvonalát, akikre alapozva felpörgethette volna a belföldi fogyasztást. Az Új Széchenyi Terv pozitív intézkedései nem tudták kompenzálni a megemelt bankadóval és a végtörlesztési törvénnyel visszafogott banki hitelezési kedvet, és ezzel a kormány jelentős mértékben rontotta a vállalkozások növekedési potenciáját. Hiába próbálta a kormány közmunkaprogramokkal visszavezetni az embereket a munka világába, ha eközben bérkommandókkal, megemelt minimálbérrel és járulékokkal elrettentette a munkaadókat újabb alkalmazottak felvételétől. Mindeközben feleslegesen államosította a kormány a 2700 milliárd forintnyi magánnyugdíj-megtakarítást és költötte részben államadósság csökkentésre, mivel a hiteltelen gazdaságpolitika miatt százmilliárdokat bukott a pénztáraktól átvett részvényeken és a forintgyengülésen.
A sok kisebb és nagyobb hibás döntés összessége vezetett el a magyar gazdaság fekete hetéhez. Az elmúlt hét napon egymást követték az egyenként is politikai és gazdasági csapásként értékelhető hírek: a Világbank jelentése szerint 2012-ben az egész régióban nálunk lesz a legalacsonyabb, 0,5 százalékos a gazdasági növekedés, negatív megfigyelés alá vette Magyarországot a Standard & Poor’s hitelminősítő, új történelmi mélypontra, 317 forintra gyengült a forint, 400 forint fölé emelkedett az üzemanyag ára és csúcsra emelkedett az ország csődkockázata. Mindeközben nemzetközi és hazai gazdasági elemzők valóságos hadjáratot indítottak a kormány által folytatott gazdaságpolitika ellen. A helyzet súlyosságát kevés esemény jelképezheti jobban, mint hogy csütörtökön a Nemzetgazdasági Minisztérium kénytelen volt bejelenteni, hogy ismét tárgyalásokat kezd az IMF-fel. Ezzel az Orbán-kormány azt az értékét adta fel, amelyre eddig mindennél jobban vigyázott: a tévedhetetlenségének látszatát.
A magyar gazdaság így a héten visszakerült a startvonalra, másfél eltékozolt év után az Orbán-kormánynak újra kell kezdenie gazdaságpolitikájának kitalálását. A Fidesz számára azonban legalább ekkora dilemmát jelent, hogy a gazdasági szabadságharcra és gyorsnaszád sebességű növekedésre épített politikai narratíváját is újra kell gondolnia. A párt számára már eddig is fejtörést okozott, hogyan kezelje azt, hogy a „jobb élet” reményében a jobboldali pártot választó több mint egymillió közép- és alsó-középosztálybeli szavazó mára a bizonytalanok táborát gyarapítja. Ráadásul az IMF-megállapodás okozta hitelességvesztés és a negatív gazdasági kilátások miatt a kiábrándultak száma tovább fog növekedni a következő hónapokban.
A Fidesznek is és az országnak is egyre kevesebb ideje van, hogy visszakerüljön a falra: „It’s the economy, stupid!”
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!