A Balaton-felvidéken nem lehet híreket fogyasztani, és ez immár hivatalos. A családi tiltás és az akadozó térerő még csak kijátszható lenne valahogy, de a karnyújtásnyi távolságnál soha messzebb nem kerülő rozéfröccs eleve lehetetlenné teszi az elmélyült böngészést. És mindig jön a köd ezen a vidéken, nekem nyaranta évek óta már.
A táj zöldjéből meg a víz kékjéből kevert hályog ül a szememre, már fél órával az érkezés után leereszkedik, és míg ott vagyok, ezen keresztül látok csak. Szebbnek tűnik így és onnan nézve ez a szomorúfakó ország, mint a szerkesztőségből, sokkal szebbnek.
Most valahogy lassabban múlt a köd a nyaralás végeztével. Próbáltam felvenni a fonalat, mint akinek húsát tépik, úgy esett. Rendben, akkor fogjuk fel kísérletként, mitől oszlik mégis, melyik hír szünteti meg ezt a kékeszöld hályogot, ami a tisztánlátást, továbbá valóságérzékelést, meg az összes ilyesmit akadályozza.
Az ellenzék szűnni nem akaró bénázása? Megint sikerült az önkormányzati választás végéig elodázni, hogy kiderüljön, ki mennyit is ér ezen az oldalon. Értem én, tényleg értem, hogy fontos szempont a politikusok megélhetése, az önkormányzati pozíciók pedig az egész ellenzéki politika újraépülése szempontjából is elengedhetetlenek, de mintha a rövid táv megint leradírozta volna a hosszú távot ebben az elátkozott összefogósdiban. Mindenesetre a végjáték október végétől garantáltan folytatódik. Ami viszont az én kis ködömet illeti, az ellenzék engem sem tud már felébreszteni a nyár végi szendergésből, legfeljebb Falus Ferenc főpolgármester-jelöltsége adna okot némi izgalomra: ha találtak végre valakit, aki odateszi magát, úgyis, mint az üzembiztosan érkező karaktergyilkossági kísérletek céltáblája, hát tán megérdemelné ennél több támogatást az őt jelölőktől. De lesz még időm idegeskedni, elvégre egy napja sincs, hogy elkezdődött a kampány.
A makacs hályog ellen ez kevés, az ilyen magamfajtát úgyis a kormánypártiak szokták helyrebillenteni, hogy tudja, hol is él valójában. Semjén Zsolt az evolúciót tagadja, Kövér László valamiféle háttérhatalmak összeesküvéséről zagyvál, a békemenetes Bencsik szerint pedig – figyelem! – „a család lényege nem az együttélés, hanem gyerekek létrehozása”. Létrehozása, így.
És még nincs is vége a hétnek, amikor Andy Vajna hétmilliárddal lett gazdagabb a kormány jóvoltából, viszont statisztikailag bizonyított a pusztító szegénység terjedése.
Szürke hétköznapokon ilyenkor horkan a lélek, de ez a pár nap Balaton-felvidék a gyógypedagógus nyugalmát biztosítja. Van a leépülésnek olyan foka, amibe beletörődni érdemes, küzdeni ellene hiábavaló, a ködön át legalábbis így látszik. A miniszterelnök közben tusványosi beszédét értelmezi tovább, a spiritualitásnak arra a szintjére ért, ahová már csak Széles Gábor tudja követni, meg azok, akik megtapsolták, mikor dolga végeztével távozott a sopronkőhidai közvécéből. Pont olyan, egyszerre rémisztő és mégis nevetséges figuráknak tűnnek, mint ahogyan róluk a világsajtó ír mostanság Berlintől Washingtonig.
És? Érdekel ez bárkit abban az országban, ahol a sajtó tucatszám gyártotta a tényfeltáró cikkeket a Gyermekrák Alapítvány visszataszító simlijeiről, kiderítették a legaljasabbat, hogy beteg gyerekeknek szánt pénzből lett magánluxus, mindez pedig annyit ért, hogy idén több pénzt ajánlottak fel nekik, mint korábban? Ha érteni akarjuk az Orbán–Semjén–Kövér–Bencsik–Vajna–Széles–stb. tengely sikerét, ezt a hírt, a Gyermekrák Alapítványról szólót kell öblögetni.
De az én kis ködömet mégsem ez oszlatta el, merthogy eloszlott az persze egy szempillantás alatt. Egy kép okozta. A Sándor-palotában készült. Ott ül Kertész Imre tolókocsiban, a tekintete, jól látszik, zavart. És puszilkodik Schmidt Máriával. Isten hozott hát újra a magyar valóságban! Nem fogok most beszállni a Kertész kitüntetéséről szóló vitában, már csak azért sem, mert azt hiszem, a schmidtmáriák célja éppen az, hogy mi, akiknek Kertész idolunk, vitázzunk erről értetlen keserűséggel.
Vissza kéne menni inkább a Balaton-felvidékre, megjelenik hamarost az új, minden bizonnyal az utolsó Kertész-kötet, azt lehetne olvasni ott, töredékek, naplófeljegyzések vannak benne, ilyenek: „Lassan minden célom, minden törekvésem a saját életem ellen fordul. Érdekes, de az életet a hazugságra, s egyedül a hazugságra építik, s én tehetetlenül sodródom benne, hazudok én is. Miért nem tudok kilépni e mechanizmusból?”
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
