Hallottam egy hotelről. Éppenséggel egy bevándorló mesélt róla, egy itt élő külföldi, de ez tulajdonképpen lényegtelen. A külvárosi hotel jó ideje veszteségesen üzemelt, mígnem pár hónappal ezelőtt hirtelen változtatott az üzletpolitikáján. Nem sokkal e változtatások után, de még a vendégek tömeges érkezése előtt, két házra az épülettől megnyílt egy arab étkezde. Hamarosan kisbuszok érkeztek. Román rendszámú kisbuszok. A vendégek rendszerint egy éjszakát töltöttek a hotelben. Megfürödtek, kipihenték az utazás fáradalmait. Napközben megebédeltek az étkezdében, másnap pedig várakoztak az osztrák rendszámú kisbuszokra, hogy tovább utazzanak a menetrend szerinti járatokkal, mesélte a férfi, aki a közelben dolgozik egy irodában. A környék fejlődésnek indult. Magyar munkahelyek létesültek, mondta a férfi viccelődve.
Ebédidőben érkeztem a külvárosba. Tettem egy kört a blokk körül, aztán kikötöttem a biciklimet az étkezde kerítéséhez. Odabent a kertben, a nagy hársak alatt, a salakágyon szétdobált műanyag kerti bútorok körül kebabot, falafelt, pizzát fogyasztottak a vendégek. Beléptem az étkezdébe. Kértem egy kebabot, és míg készült, körülnéztem. Beláttam a konyhára. Egy magyar alkalmazott krumplit pucolt egy rózsaszín lavór mögött. A látványkonyhán sajtot reszelt egy fiú a pizzatésztára. A sarokban arab asszonyok ebédeltek. A szomszéd asztalnál a fiatal férfiak SIM-kártyákat cserélgettek a telefonokban. Két fiatal fiú éppen kifizette a pultnál az energiaitalaikat. Én is fizettem. A tulajdonos arab volt, de beszélt magyarul. Látszott rajta, hogy sok mindent el tud intézni. Kimentem a kertbe és elkértem egy széket egy férfitól, mert az egyetlen szabad asztalnál nem volt. Csak egy pillanatra nézett fel rám. Ő volt az egyetlen, aki rám nézett, mert egyedül őt szólítottam meg. Különben nem vettek tudomást rólam. Túlságosan fáradtak és túlságosan nyugodtak voltak ahhoz, hogy izguljanak, féljenek. Már odakint az utcán, a hoteltól az étkezde felé sétálók arcán feltűnt ez a megkönnyebbültség. Bejutottak. Örültek, hogy végre pihenhetnek, hogy mosakodhatnak, hogy párnára hajthatják a fejüket, és már nem voltak hajlandóak félni. Végignéztem az öt asztalon. Egy anyuka Pannónia sajttal etette gyermekeit. A négy gyermek fegyelmezetten, csendben majszolta a sajtot és a zsemlét. A cipőket néztem. A szandálakra és sportcipőkre és bakancsokra száradt homokot, sarat, sót, fűszállakat. A sivatagot, a Földközi-tengert, a Balkánt. Az úgynevezett illegális bevándorlók ott ültek csendben és nyugodtan a fák alatt a borzalmas emlékeikkel.
Átutazóban, pontosabban az átszállások, vagyis a tehetetlen várakozások közben előfordulhat, hogy az ember fennkölt hangulatba kerül. A várakozás, a tehetetlenség, a kiszolgáltatottság, az otthontalanság érzései teret nyitnak az emlékezetnek, az érzelmeknek, a félelmeknek. A nyakadba szakad az összes por, amiből lettél; a múltad, és amivé leszel; a jövőd. Akadnak ugyan emberek, akik látszólag élvezik az otthontalanságot, de ha jobban megfigyeljük őket, bizonyára kiderül, hogy van otthonuk, bázisuk, biztonságuk. Annak, akitől elvették az otthonát, egyetlen célja lehet: megtalálni ezt az otthont, a bázist, a biztonságot. Ezt az ösztönt nincs, ami megállítsa. Ösztönök ellen nincs kerítés.
A legtöbb felnőtt vadonatúj, kényelmes tornacipőt viselt. Mellettem tinédzserek ültek, üdítőket, energiaitalokat iszogattak. Ők is új cipőket viseltek. Semmit sem értettem abból, amit beszéltek. Illetve egy szót igen. ’Almānyā. Pizza, kiáltották ki az étkezde ablakán. Ketten ültek a sarokban, két huszonéves vékony ukrán. Amíg egyikük bement a pizzáért, a másik az állát a tenyerébe támasztva elbambult. A pupillája kitágult, a szeme elnyelte a világot, és egy pillanatra látni engedte mérhetetlen fáradtságát és elkeseredettségét.
Felültem a biciklimre. Gondoltam, kerülök még egyet a hotel felé. Az épület mögött hófehér, lengyel rendszámú, sötétített ablakú kisbuszok várakoztak. A sarkon két férfi egy szelektív hulladékgyűjtőből fekete kukászsákokba pakolta a visszaváltható üvegeket.
A kebab felettébb ízletes volt.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
