„Ezt hogy tetszik képzelni? Azt mondtam, hogy nem. Erre hátulról az orrom alá dugja a mikrofont. Ez ön szerint milyen viselkedés?” Mindehhez, persze, jár a számonkérő tekintet és hang, a kioktató stílus, a hozzá illő embert pedig éppen olyannak képzeljük, mint azt az őrmestert, akiből csak azért hiányzik az emberség és az empátia, mert azok helyét csordultig kitölti a háborús logika. Persze ehhez háború is kellene, meg őrmester is, nem pedig békeidő és az Országgyűlés elnöke. A fenti idézet ugyanis Kövér Lászlóé, övé a tekintet is, a stílus maga, és éppen a Mandiner.hu újságíróját utasítja rendre, csak azért, mert azt merészelte kérdezni tőle, milyen hatással van rá a hatalom.

 
Kövér László

Lássuk be, Kövér László esetében ez nem éppen releváns kérdés. No nem azért, mert szövegértési gondjai volnának – a házelnök a PISA-teszten alighanem kiválóra teljesítene –, hanem azért, mert egy ilyen kérdésre már csak nehezen tudna válaszolni.

Ahhoz hátrébb kellene lépnie önmagától néhány évet, néhány pártot, társadalmi rendszert. Neki egyszerűbb, ha csak ennyit mond a riporternek, aki szerint az amúgy Kövér által kijelölt sajtófolyosón talán mégiscsak szabad kérdezni: „Nem, nem szabad.  Azt mondom, hogy nem, az nem szabad, sehol a világon. Tessék tanulmányozni az Európai Parlamentnek a sajtószabályzatát, és ott meg tetszik látni, hogy mi a rend Európában.”

Ettől ugyan még bájosabb a folyosói történet, hiszen Kövér egy olyan Európára hivatkozik, melynek lobogóját maga vetette le az Országház oromzatáról. De ez Magyarország – ha valaki nem tudná. Itt az Európai Unió mindig hivatkozási alap, ha rendreutasításról van szó, és mindig baráti országok közössége, ha Magyarország működését biztosító forrásokról van szó. Minden egyéb esetben felelős és bűnös, rosszul működő intézményrendszerek sora, migránsokat simogató liberális pokolbugyor – amihez tartozni csak a melege miatt jó. Orbán Viktor miniszterelnök ennek jegyében el is rendelte, hogy Magyarország lépjen ki a korrupcióellenes együttműködésből.

A Nyílt Kormányzati Együttműködés lényege ugyanis az, hogy megteremtse az átlátható kormányzást, és aktív társadalmi részvétellel tegye lehetővé adatok és információk megismerhetőségét.

Ha kicsit zavarna bárkit is, hogy a magyar kormány ezzel lényegében azt mondja, hogy náluk ugyan senki ne érdeklődjön semmiről, miért gondolnánk azt, hogy ha a kabinet, vagy a főméltóságok egy újságírói kérdéstől is zavarba jönnek, bárkinek is megengednének bármit is. A Külgazdasági és Külügyminisztérium meg is indokolta a rendeletet, azaz az együttműködés haszontalanságát:
„a jó kormányzati gyakorlatok megvitatása helyett egyes országok leckéztetésének terepévé vált, valós párbeszédet nem folytat, a tényeket elferdíti, és egyoldalú jelentéseket készít”.

Ez, ugyanakkor, árulkodó mondat is, mert a kormány, ezek szerint úgy érzi, Európa leckézteti az Orbán-kabinetet.

Árulkodó, mert a miniszterek fejében ezek szerint meg sem fordul az, hogy talán jogos minden számukra kellemetlen észrevétel. Az, persze, nem mellékes, hogy ha a kormány így folytatja, nem csak Európában marad magára, de saját hazájában is, saját Országházában is, bár, ha jobban belegondolunk, ez már be is következett.

A kormány jószerivel csak önmagával diskurál, akkor is, ha nemzetileg konzultál, akkor is, ha a közmédiával, és akkor is, ha üzen az uniónak.

Azt ugyan nem tudni, kinek mit üzen az, hogy – a HVG információi szerint – az Orbán Viktor vejéhez, Tiborcz Istvánhoz, valamint a Szivek Norbert MNV-vezérigazgató köreihez tartozó vállalkozók hozzájutottak egy félkész visegrádi luxushotelprojekthez.

De azt sem tudni, kinek tűnik fel az, ha kiderül, hogy a Magyar Nemzeti Bank újabb 353 millió forintot költött műkincsekre, s hogy a fővárosi közgyűlés úgy döntött, ezentúl engedélyezi azt, amit eddig tiltott, vagyis módosította a budapesti városrendezési szabályzatot.

Erre pedig azért volt szükség, hogy a Videoton FC labdarúgócsapat tulajdonosa, Garancsi István, pontosabban a cége mégis megépíthesse 120 méteres toronyházát a Kopaszi-gátnál.

Ha most csak két bekezdést olvasnánk vissza ebben az írásban, akár indoklást is találhatnánk arra, miért kell felmondani a Nyílt Kormányzati Együttműködést. De lehet, ez nagyon is demagóg észrevételezés  volna, a kormány szerint csupánleckéztetés. Mert ezek mind-mind jó kormányzati, kormányhoz közeli gyakorlatok, amit csak dicsérni lehet, aminek csakis örvendezni illik. Úgy, ahogyan a nyugdíjasoktól is elvárja a kormány, hogy húzzák szélesre szájukat, szívüket nyissák meg az Orbán-kabinet jósága előtt csak azért, mert karácsonyra 10 ezer forintos Erzsébet-utalvánnyal lepi meg őket a magyar állam. Szó ne érje a ház elejét, ez amúgy dicséretes kormányzati intézkedés, még akkor is, ha a 2018-as választásokig aligha tart ki az egyszeri jóság hatása. Persze, lehet, addig sem kell várni – de azt nem tudni, hogy a választásokra, vagy az újabb kormányzati ajándékra.

Addig be kell érnünk Kövér László mosolyával, az önmagával kommunikáló Orbán-kabinettel, és a tudattal, hogy végre a Kopaszi-gáton is épülhet felhőkarcoló. S hogy azért lássuk is, hogy a házelnök képes érdemi információk közlésére is, idézzük fel a Somló – újratöltve című rendezvényt, ahol Kövér László kérdés nélkül elmondta, hogy „tavaly 90 millió palack magyar bort értékesítettek külföldön, a 2014-es évi 85 millió után. Mennyiségben 5,2 százalékkal, értékében viszont 9,2 százalékkal nőtt a borexport”.
 

Címkék: heti abszurd

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!