Csak a könnyünk csordul csöndben, kínunkban – és persze a röhögéstől. Merthogy eljutottunk odáig, hogy csak nagy önuralommal lehet komolyan venni azt, amikor Lázár János miniszter kiáll Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes népe elé, és magyarázni kezdi Orbán Viktor miniszterelnök szavait.
A kormányfő ugyanis alig egy hete valami olyasmit talált mondani kedvenc rádiójában, a Kossuthban, ahol időről időre felkérdezik arról, amit magától is elmondana, hogy Európában egy háttérhatalom akar migránsokat telepíteni Magyarországra. Az csak a csöppnyi gond, hogy a felkérdezőtől kérdést nem kapott, hogy mégis, mire alapozza ezt a kijelentést, merthogy erre kíváncsi lenne minden épeszű magyar.
Különösen annak ismeretében, hogy maga Orbán Viktor mondta anno, 2006-ban Tusnádfürdőn, hogy „aki nem ismeri az igazságot, az nem tud felelősen dönteni”. Vagyis a lényeg, lefordítva magyarra, hogy a nullás lisztbe még egy miniszterelnök sem tüsszenthet bele csak úgy. Különösen nem egy olyan kiélezett belpolitikai helyzetben, amikor a Fidesz–KDNP kormánya hőn áhítja a migránsellenes kampány eredményességét, miközben a magyar választónak fogalma sincs arról, hogy a félelemre felépített állami kampányon túl mire alapozva kvótanépszavazzon. S mivel a nép mégse hiheti azt, hogy miniszterelnöke összevissza hadovál, előállt a magyarázattal Lázár. Még akkor is, ha sejthető volt, hogy abban nem lesz semmi újszerű, de legalább meglepődni sem kellett azon, amikor így szólt: „természetesen vannak olyan titkosszolgálati jelentések, amelyek alapján ez az állítás direktbe is bizonyítható, de ezek értelemszerűen nem publikusak”.
Hát persze. Értelemszerűen. Ám éppen ebben az értelemszerűségben rejlik az Orbán-korszak nagyszerűsége. Merthogy az csakis a hatalomnak értelemszerű, hogy azt mond, amit akar, és hogy ahhoz értelemszerűen éppen azoknak nincs köze, akiknek mondják. Miközben az még a Rákosi-korszakot kifigurázó A tanú című örökbecsű filmben sem volt értelemszerű, hogy Pelikán József úgy hazudik majd a bíróság előtt, ahogyan azt a hatalom tőle elvárja. A nép egyszerű gátőre ugyanis honnan is sejthette volna, hogy békaemberekkel fog találkozni, miközben csak annyit kellett volna hazug módon állítania, hogy Dániel Zoltán a Horthy-rendőrség beépített embere, és az imperialisták aljas ügynöke. De figyelve a magyar történelem alakulását, úgy tűnik, nincsen olyan korszak, amikor valaki ne lenne valakinek soros ügynöke, miközben a nép mai egyszerű embere nem is sejti, miféle játszma részesévé tette őt a hatalom.
Mert itt van például a körmendi menekülttáborról és a fenyegető migránsveszélyről szóló lakossági fórum esete, ahol bár a polgármester szerint csak „mendemonda van” arról, hogy „megtámadtak egy lányt, inzultáltak valakit, valakit megkergettek – semmi ilyesmi nem volt”, mégis felszólalt az egyik helyi lakos, és a Fidesz–KDNP sorosgyörggyel riogató kampányához értelemszerűen kapcsolódva fogalmazta meg azt, amit egy Lázár János például aligha merne belebeszélni a mikrofonba a maga nemes egyszerűségével: „az amerikai nagy fejeseknek meg a Mózes-hívőknek, a Soros Gyurkónak a zsoldosait kéne megbüntetni, és akkor nem lenne Magyarországon ilyen probléma”.
Miközben akkor nem lenne itt probléma, mármint Magyarországon, ha nem uszításra alapozná hatalmát a Fidesz–KDNP-kormány. Akkor nem lenne itt probléma, ha nem azzal lenne tele az ellenzéki sajtó, merthogy a kormánypárti összesben még csak hír se, hogy értelemszerűen éppen azt követően rúgják ki hivatalából azt az jogászt, amikor felhívja kormánypárti feletteseinek figyelmét arra az apró tényre, hogy az általuk vezetett önkormányzat 2,88 millióért ad el egy ingatlant a bérlőnek, aki aztán 22,25 millióért adja tovább. Akkor nem lenne itt probléma, ha nem eltussolni akarnák a nemzeti vagyon megkárosítása ügyét, hanem fellépni ellene.
De a mai Magyarországon az is értelemszerű, hogy azok riogatnak Soros Györggyel, akik egykor Soros-ösztöndíjjal tanultak külföldön liberalizmust, demokráciát és diplomáciát. Kezdve Orbán Viktortól Kövér Lászlón át Deutsch Tamásig. Ám amikor ezzel a ténnyel szembesítenék őket, és kérdeznék, milyen támogatást jelent ez, ahogyan tették ezt Kovács Zoltán kormányszóvivővel, a válasz – értelemszerűen – nem lehet más, mint amit Kovács is adott: „Mivel a szóban forgó ösztöndíjakat pályázat útján nyertem el, illetve jellegüket tekintve nem minősülnek közpénznek, így nem gondolom, hogy azok összegéről tájékoztatást kellene adnom az Átlátszó olvasóinak.” Ezzel párhuzamosan viszont „leleplező cikket” jelentet meg a közpénzből kistafírozott, Orbán Viktornak tanácsokat adó Habony Árpádhoz köthető 888.hu azokról a szervezetekről és médiumokról, amelyeket a gaz Soros György támogat, de a cikkben – értelemszerűen – elfelejtették megemlíteni, hogy Soros azokat – Fidesz, Orbán, Kovács – is támogatta, pénzzel, ösztöndíjakkal, akik nélkül a 888.hu sem létezhetne ma.
És a kör bezárul. Csak a könnyünk csordul csöndben, kínunkban – és persze a röhögéstől. Feltéve, ha tudunk és van még kedvünk röhögni. Magunkon, persze. Mert máson már nem lehet. Értelemszerűen.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
