Ha Magyarország nyit a Selyemút felé, megadja magának az esélyt, hogy gazdaságának mérete kétszeresére emelkedjék. Ez nem valami buddhista jóslat, s még csak tízmilliószoros ereje sincs. Kétszerező ígéret csupán a Magyar Nemzeti Bank (MNB) első emberétől. Igaz, Matolcsy György – aki az utóbbi időben mintha rohamtempóban veszíteni látszanék jegybanki elnöki jellegéből – homlokegyenest ellentmond annak, amit Magyarország kormánya népe felé közvetít. Matolcsy csütörtökön ugyanis azt közölte Kecskeméten, az 54. Közgazdász Vándorgyűlésen, hogy a globalizáció jövője segít abban, hogy Magyarország megduplázza bruttó hazai termékét, az ázsiai övezet, a Selyemút segítheti ebben az országot.
Nehéz követni a kormányt és csatolt részeit. Minden tekintetben. A jegybank elnöke nyíltan a nyitás gazdaságpolitikája mellett érvel, miközben kedvenc miniszterelnöke falak mögé zárja az országot. Nem csak kerítésileg. Az üzenet viszont egyértelmű: az üzlet fontos; és a kormány- és kormánypolitikusokhoz közeli cégeknek busás, milliárdos bevételt hozó letelepedési kötvényért cserébe is bárki bejöhet az országba. Aki viszont menekül, az előtt bezárják a kaput. Ennyi erővel kitehetnénk minden határátkelőre, szögesdrótra, ötvenméterenként, hogy pénzért minden eladó; Magyarország megnyitja előtted az Európai Unió kapuit. Csak fizess.
Minden más esetben gazdasági bevándorlónak tekintünk, még ha az életedért menekülsz is, s ha szerencséd van, nem nevezünk terroristának, de inkább mégis. Bakondi György belbiztonsági főtanácsadó viszont arról beszél, hogy csak idén 300 politikai menedékjogot adott Magyarország, de akkor meg minek az október 2-i népszavazás...
Azért most ne bántsuk Matolcsy Györgyöt, mert rosszul tudja, amikor azt mondja, hogy „Magyarország a Selyemúton van”, mert ilyen soha nem volt a történelemben – kivéve, persze, ha a jegybankelnök mondjuk Magna Hungária, Levédia vagy Etelköz területeire gondolt. Sőt védjük is meg kicsit Matolcsy Györgyöt: ez a Selyemút ugyanis nem is az a Selyemút. Ez már egy Új Selyemút. A magyar sajtó már bő évvel ezelőtt írt Kína terjeszkedő (gazdaság) politikájáról, arról, hogy az Új Selyemútnak valóban lenne leágazása Magyarország felé, de ezt a szakaszt – nevezetesen a Belgrád–Budapest között épülő vasúti vonalat – jelenleg leginkább a Korrupciógyanú Útjának lehetne hívni, semmint selyemnek. Brüsszelnek ugyanis feltűnt, el is indította a kötelezettségszegési eljáráshoz szükséges folyamatot, hogy a kínai – 550 milliárd forintnyi – forrásból épülő 350 kilométeres vasúti szakaszra tendert sem írtak ki, a MÁV szerepe nem tisztázott, viszont az Orbán-kormány azonnal tíz évre titkosította a megvalósíthatósági tanulmányt. De ha már Selyemút: az még a klasszikus időkben sem volt stabil útvonal. A háború dúlta területeket mindig kikerülte, és ott sem kereskedtek sokat, ahol rablók portyáztak, vagy sokan csak tartották a markukat. Ám a Selyemút ígérete semmi ahhoz képest, ami az Orbán-kormányról a héten kiderült. A Miniszterelnökséget vezető minisztertől megtudtuk, hogy a kabinetben nincsenek babonás emberek.
Lázár János újságírói kérdésre azt is kifejtette, hogy „a miniszterelnök egyáltalán nem babonás, babonás kormánytagot sem ismerek. Ezoterikus hatás nincs a kormánnyal…”. Mindezt azért mondta, mert a Népszabadság szerint Matolcsy György jegybanki elnökségének kezdete óta a fontos bejelentéseket szinte csakis azokon a napokon tették, amelyek a keleti, tibeti buddhista hiedelmek szerint tízmilliószoros teremtő erővel hatnak. A lap úgy fogalmaz, hogy „a 2013-ban érkező vezetés munkába állása óta a keleti vallások spiritualitása és hiedelmei lengik be a folyosókat”. Az MNB azonnal cáfolta a vádakat, mondván, szinte mindennap be- vagy kijelentenek valamit, közreadnak szakmai publikációt.
De miért is került szóba mindez? Nos, azért, mert az MNB egyik dolgozója, az osztály nélküli osztályvezetői fizetést kapó Vajda Zita jógaoktató elveszítette nemzetközi szakmai titkári jellegét. Kiderült ugyanis, hogy Vajda Zita és a jegybank elnöke között nem csupán munkakapcsolat lehet.
Az MNB amúgy nagyon korrekten kezeli azt is, hogy Matolcsy György éppen válni készül feleségétől, mondván, ez magánügy. Lássuk be, tényleg az. Az ugyan már kevésbé tekinthető magánügynek, hogy a jógaoktató Vajda Zita hogyan és miért kereshetett bruttó 1,7 millió forintot az MNB-ben, s miután idén májusban kilépett a jegybanktól, hogyan lehetett a Pallas Athéné Domus Innovationis jegybanki alapítvány kuratóriumi tagja (nem mellesleg a Vízház Zrt.-ben igazgatósági tagként dolgozott), és a Népszabadság információi szerint még a Pallas Athéné Geopolitikai Alapítványnál is igazgatóhelyettes, valamint kutató.
A magánügy általában ilyenkor szokta elveszíteni magánügy jellegét, de nem ebben az országban. A Nemzeti Együttműködés Rendszere ugyanis megvédi működtetőit. Amikor Lázár Jánost ebben a témakörben faggatták volna, a kancelláriaminiszter sejtelmes mosollyal az arcán kijelentette: „Szerelmi és számmisztikai ügyekkel nem foglalkozom. Csak a sajátommal”. Igaz, aztán a sajátjáról sem beszélt, és még csak a buddhistáktól sem kért elnézést, kiknek hitvilágát babonaként tüntette fel, hatását pedig ezoterikusnak nevezte. Lehet, ez már fel sem tűnt neki. Talán majd a keresztényüldözés elleni helyettes államtitkár észreveszi ezt, igaz, teljesen feleslegesen, hiszen ő meg csak keresztényüldözés elleni.
Vagyis magyar embernek nincs más lehetősége, mint örülni Matolcsy György boldogságának. De várjunk még a jókívánságokkal! Ha ugyanis október 22-én kívánunk neki, akkor az tízmilliószor erősebben hat majd rá. Talán akkor észreveszi, hogy milyen sokan is, őt, ebben az országban.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!