„Abszurd dráma” a bíróságon. Szereplők: Felperes – Rogán Antal, a kabinetirodát vezető miniszter. Alperes – Juhász Péter, az Együtt alelnöke. Tanú – Portik Tamás, a Prisztás-ügyben büntetését töltő elítélt. Színhely: a Fővárosi Törvényszék. A cselekmény: Rogán beperelte Juhászt, mert az azt állította róla, hogy bűnözőkkel üzletel. Juhász tanúként egy bűnözőre, Portikra hivatkozik. Portik állítja, hogy egy lakásügylet kapcsán 10 millió forintnak megfelelő kenőpénzt adott át Rogánnak. Rogán pedig állítja, hogy nem is ismeri Portikot. Zajlik a perpatvar arról, vajon ki hazudik. Lehet-e egyáltalán hitelt adni egy elítélt szavának?
A „dráma főhőse” természetesen a bíró. Neki kell mérlegelnie a bizonyítékokat. Neki kell eldöntenie, hogy vajon Juhász Péter megsértette-e Rogán személyiségi jogait. Mert ne feledjük, itt egy egyszerű kis polgári per zajlik! Ahol a feleknek kell bizonyítaniuk. Annak a félnek, aki valamit állít. Egyelőre Juhász van előnyben. Azt, hogy Rogán bűnözőkkel üzletel, egy bűnöző vallomásával támasztotta alá.
Szegény Rogán „Tóni” nincs könnyű helyzetben. Mert valaminek a meg nem történtét logikailag szinte lehetetlen bizonyítani. Ügyvédei ismételten indítványozzák, hogy a bíróság hallgassa meg tanúként Bolcsik Zoltánt, a Nemzeti Védelmi Szolgálat főigazgatóját és Felhősi Lászlót, a Terrorelhárítási Központ ezredesét. Jó, ha tudjuk, ők csak akkor tehetnének vallomást, ha felmentenék őket titoktartási kötelességük alól. Már az is titoksértés, hogy ismerjük a nevüket és tudjuk, hogy ők juttatták rács mögé Portikot. Azt meg végképp nem értem, miről tudnának vallani. Arról biztosan nem, hogy Rogán soha nem találkozott Portikkal. Netán arról, hogy Portik hazudós-e? Naná, hogy az. De ettől még adott esetben mondhat igazat is.
A magyar jogban szabad bizonyítási rendszer van. A bíróság szabadon felhasználhatja a peres felek előadásait, és bármilyen bizonyítékot, amely alkalmas lehet a tényállás tisztázására. Következtetést vonhat le a peres felek magatartásából, esetleges időhúzásából. Dehogy célozgatok arra, hogy Rogán hónapok óta tud Portik bírósági meghallgatásáról, és hogy ő maga jelölte meg azokat a pénteki napokat, amikor méltóztatik ráérni. Most meg éppen egy ilyen pénteken volt halaszthatatlan dolga külföldön. Mi is? Ja, a soha meg nem jelent Bild-interjú.
Bizonyíték lehet az is, amiről a bíróságnak hivatalból van tudomása. Például olyan hasonló eset, amikor valaki az V. kerületben jogtalanul és áron alul kapott önkormányzati lakást. Hogy csak egyet, Szentgyörgyvölgyi Péter esetét említsem, aki a botrány hatására visszaadta az így szerzett Szerb utcai lakást.
Ha én bíró lennék, Portik vallomásából a részleteket tisztáznám. Biztosan megnézegetném a Nobu (japán étterem a Kempinskiben) megnyitójáról készült fotókat, vajon igazolható-e Portik állítása, hogy ott is találkozott Rogánnal. Megnézném azt a belvárosi Fidesz- irodát is, ahol az állítólagos pénzátadás történt, vajon megfelel-e a Portik által adott leírásnak. Persze, tudom, más egy büntetőper, de azért itt is lennének ötleteim.
Mindenki azon pörög, hogy Rogán hamis tanúzás miatt tegyen feljelentést Portik ellen. Rogán ezt némi unszolásra meg is tette. Rossz ötlet. Ugyanis egy ilyen eljárás csak akkor indulhat meg, ha a mostani per befejeződött. Kivéve persze, ha a bíró tenne ilyen feljelentést. De mint a törvényszéktől megtudtuk, neki jelenleg nincs olyan gyanúja, hogy Portik hamisan tanúskodott. (Hoppá!)
Persze hamis vád miatt már most is lehetne feljelentést tenni. Az persze rizikós. Mert mi van akkor, ha Portik mégsem hamisan vádolja hivatali vesztegetés elfogadásával Rogánt?
Akkor bizony visszanyal a fagyi.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!