Jogászszemmel: 'Nem a törvény számít, hanem az ítélet'

Hogy miért éppen ezt a tíz embert vádolta meg az ügyészség, az azóta is rejtély. A vád ugyanis csak egyikük cselekményét írta le, a többiek magatartását homály fedi. Az elsőfokú bíróság valamennyiüket bűnösnek találta „tömegzavargás résztvevőjeként elkövetett határzár tiltott átlépésében”. Hat vádlottat 1 év 2 hónap börtönre, a megafonon irányító hetediket 3 évre ítélte, míg a félig béna, a bottal sántikáló és a krónikus cukorbetegsége miatt alig látó asszony 1-1 év felfüggesztett szabadságvesztést kapott. Az ügyész súlyosításért, a védők felmentésért fellebbeztek.

Másodfokon a Szegedi Törvényszék enyhítette a büntetéseket, a megafonosra kiszabott 3 évet kettőre, míg valamennyi vádlott kiutasítását rövidebb időtartamra mérsékelte. A vádlottak között voltak H. Ahmed szülei is.

Azé a H. Ahmedé, aki ellen ugyanezen a napon, ugyanezen a helyen elkövetett cselekmény miatt külön folyik az eljárás. Noha eredetileg őt is ugyanazzal gyanúsították meg, mint tíz társát, később a vád vele szemben sokkal súlyosabb lett: „állami szerv kényszerítése céljából személy elleni erőszakos bűncselekmény elkövetésével megvalósított terrorcselekmény”. Hogy az ő cselekményét miért minősítették terrorcselekménynek, az szakmai körökben erősen vitatott, mint ahogyan az a 10 év fegyházbüntetés is, melyet a törvényszék első fokon kiszabott rá. Az ügyész azonban ezt is kevesellte, ezért súlyosításért fellebbezett. A védelem viszont azzal érvel, hogy H. Ahmed semmilyen állami szerv felé semmiféle követelést nem fogalmazott meg, enélkül pedig magatartása nem minősíthető terrorcselekménynek.

Az ítélőtábla még nem döntött az ügyben.  Lehet-e egyáltalán törvényes egy ítélet akkor, ha maga a jogszabály törvényellenes? Mert a menekültek kapcsán hozott törvények egyike sem állja ki az alkotmányosság, a törvényesség, a nemzetközi egyezményekben foglalt kötelezettségek próbáját. 

A „határzár tiltott átlépése” elnevezésű bűncselekmény ellentétes a genfi menekültügyi egyezménnyel. Aszerint ugyanis a kérelmező nem büntethető azért, mert szabálytalanul lépett be abba az országba, amelyiktől védelmet remél.

Nemzetközi és uniós jogot sért az a törvényünk is, amely szerint a szerb–magyar határtól 8 kilométeren belül elfogott menedékkérőket a rendőrség visszakényszerítheti a határkerítés mögé. Súlyosan törvénysértő az az eljárás is, hogy kérelmük elbírálásáig a menedékkérőket idegenrendészeti, illetve válogatás nélkül menekültügyi őrizetbe veszik. Ez utóbbi eljárást 2013-ban találta ki az Orbán-kormány, miután mind a strasbourgi bíróság, mind az Európai Bizottság jogellenesnek nyilvánította a menekültek idegenrendészeti őrizetét. Ám menekültügyi őrizetbe sem vehető konkrét indok nélkül bárki, csak az, aki tényleges nemzetbiztonsági/ terror veszélyt jelent.

És akkor még egy szót sem ejtettünk a piszkos anyagiakról. A most épülő második kerítés 38 milliárd forintba kerül, a menedékkérők őrizete több száz, ha nem több ezer fogvatartási kapacitást igényel, horribilis összeggel terhelve az adófizetőket. A Helsinki Bizottság ügyvédei minden jogellenes fogva tartás ügyében Strasbourghoz fognak fordulni és az államnak – a biztosan vesztes perek alapján – a mi pénzünkből kell majd sok millió forintot kifizetnie a jogellenesen fogva tartott menedékkérőknek.

Úgy tűnik, mégsem csak az ítélet, de a törvény is számít.
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!