Kérjük, vigyázzanak, a most következő írás nyomokban filozófiát tartalmaz!
„A szíriai háború és az azt követő menekülthullám készületlenül érte a világot, pedig az jó előre látható volt, és Európának, valamint a nemzetközi közösségnek módjában állt volna kezelni ezt a válságot. Orbán Viktor magyar miniszterelnök hatpontos terve, amelyet Brüsszelben ismertetett, a menekülők és migránsok emberi jogait az országhatárok biztonsága alá rendeli. Ez pedig megosztottsággal fenyegeti Európát, amely – ha elfogadná ezeket az elveket – éppen azokról az értékekről mondana le, amelyek védelmére létrejött, és amely a közösséget kormányozza.”
A mögöttünk álló hét talán legérdekesebb csörtéje Orbán Viktor és Soros György pengeváltása volt. A miniszterelnök szokásos rádióinterjújában ment neki a milliárdosnak, aki néhány nappal előtte, saját honlapján a menekültek emberi jogainak tiszteletben tartását kérte számon rajta. A fenti idézet is ebből az írásból való. Ne legyenek kétségeink: amikor Soros „beszól” egy miniszterelnöknek, ott jóval többről van szó, mint ideológiai vitáról. Az amerikai üzletember egyike azon keveseknek, akikre az amerikai elnöktől az Európai Unió vezetőin át az orosz államfőig odafigyelnek. Ettől persze még nem biztos, hogy Sorosnak mindig igaza van.
Most például Orbán Viktornak van igaza. Persze nem abban, hogy az egész menekültválság fő haszonélvezője Soros György, de abban feltétlenül, hogy ha valaki képes neki és a kormányának keresztbe tenni, az jelen körülmények között az Egyesült Államok 17. és a világ 29. leggazdagabb embere.
Orbán Viktornak igaza van. Persze nem abban, amikor azt mondja: „Brüsszeltől nem várhatunk megoldást, a problémát a nemzetállamoknak kell megoldaniuk, ahogyan azt Magyarország a maga részéről meg is tette”, hanem abban, hogy Soros György és „aktivistái mindent támogatnak, ami gyengíti a nemzetállamokat”. Soros, aki fiatalon többek között egy Karl Popper nevű filozófus előadásait látogatta a londoni egyetemen, valóban nem hisz a nemzetállamokban. Az úgynevezett nyitott társadalmakban hisz, amelyekről először Popper írt A nyitott társadalom és ellenségei című híres könyvében (1945). Az osztrák filozófus a totalitárius rendszerekkel (kommunizmus, fasizmus) szemben kínál alternatívát, és amikor nyitott társadalmakról beszél, voltaképpen a liberális demokráciákat érti ezalatt. Ahol az állam nem meghatározza, hogy mi a jó és követendő, hanem tiszteletben tartja az egyének igényeit és jogait a szabadsághoz, és támogatja polgárait abban, hogy szabadon fejezzék ki véleményüket. Persze csak addig, amíg ezzel nem veszélyeztetik mások hasonló jogait. Popper szerint ezt az eszményt nem a nemzetállamok testesítik meg, mert azok szükségképpen bezárkóznak és saját normáikat másoké fölé helyezik. Soros üzletemberként arra a következtetésre jutott, hogy a nyitott társadalom kedvez a nagy nemzetközi befektetéseknek, és hogy az eszmék és gondolatok szabad áramlása legalább olyan fontos, mint a pénz szabad áramlása. Ez a felismerés tette gazdaggá az egykori magyar menekültet, és ugyanez sarkallta arra, hogy ne csak tőkével, hanem a nyitott társadalom eszméjével is „kereskedjen”.
Soros a ’70-es évektől kezdve támogat társadalmi kezdeményezéseket, elsősorban Kelet-Európában. Alapítványain keresztül nagy szerepe volt a rendszerváltás körüli években a magyarországi demokrácia és az azt működtető értelmiségi elit kialakulásában. Számos mai közéleti személyiség köszönheti neki, hogy a ’80-as évek végén, a ’90-es évek elején különböző külföldi egyetemeken ismerkedhetett választott tudományával. És igen, Orbán Viktor is Soros György pénzén tanult Oxfordban.
Orbán Viktornak tökéletesen igaza van, amikor azt mondja: Soros György veszélyezteti mindazt, amit ő és pártja az utóbbi évtizedben felépített. Tudniillik Orbán épp olyan jól érti és ismeri a nyitott társadalom eszméjét, mint maga Soros. Csak éppen ismeri a könnyebb és kényelmesebb utat. Azt, amiről Popper így ír: „A nyitott társadalom ideálja sérülékeny is. Berendezkedését nem kizárólag külső hatalmak veszélyeztetik. Életformák, státusok keletkeznek és tűnnek el hitek, meggyőződések válnak szenvedélyes bírálat tárgyává – nagy csoportok érezhetik alapvető érdekeikben, sőt identitásukban veszélyeztetve magukat, s fordulhatnak védekezésül autoriter vagy totalitárius eszmék felé.” Vagyis: az emberek gyakran a szabadság helyett a biztonságot választják. A nyitott társadalom – szükségképpen – saját maga ellensége – írja Popper, és ezt Orbán is pontosan látja. Hiszen ha mindenki indulhat a választásokon, mindenki szavazhat, akkor az is előfordulhat, hogy az emberek olyan pártot szavaznak meg, amely zárja a társadalmat. Másrészt: ha toleráljuk az intoleranciát, megszűnik a tolerancia. Végül pedig: ha túl sok a szabadság, elveszítjük azt.
És hát itt jön az, ami az Orbán–Soros-csörte mögött van. Tudniillik ez a Popper nevű filozófus pontos útmutatást adott arra nézve, mi a teendő, ha veszély fenyegetné a nyílt társadalom eszméit. Először is: azokat az erőket, melyek nem fogadják el a játékszabályokat, ki kell zárni. Ez az úgynevezett korlátozott szabadság elve, amely Európa- szerte elfogadott. Másrészt: az intolerancia hirdetői nem kaphatnak nyilvánosságot, azokat ki kell onnan zárni. Végül pedig ragaszkodni kell a progresszív adóztatáshoz: aki gazdagabb, több adót fizet.
Ezek után könnyű belátni: amikor a magyar miniszterelnök a nemzetállamok fontosságáról, az Európai Unió válságáról beszél, és azt mondja: „Európa népei kezdenek felébredni”, voltaképpen azt mondja: „Én jobban ismerlek titeket, mint bárki más. Nekünk magyaroknak ne egy felkapaszkodott amerikai milliárdos mondja meg, mit gondoljunk a világról. Azt majd megmondom én, és higgyétek el, így lesz nektek könnyebb.”
És Orbán Viktornak ebben is van igaza. Így könnyebb.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!