Íme, egy magyar embernek való vitatéma: nagypéntek vagy pedig december 24. legyen-e munkaszüneti nap, amikor nem kell bemenni dolgozni. A kérdés természetesen okafogyott, ugyanis már rég eldőlt, hogy a nagypéntek lesz munkaszüneti nap.
Ezt személyesen a miniszterelnök jelentette be a múlt héten, mire fel reflexszerűen megszólalt a honi munkavállalók szövetségének elnöke is, aki nem túl meglepő módon jelezte, hogy a kormány ezúttal se kérdezte meg őket, miképpen senkit se, holott ha konzultál velük, ők december 24-ét javasolták volna.
Rá két napra kiderült, hogy a miniszterelnök a kormány tagjait se kérdezte meg, Lázár miniszter legalábbis arra célzott, hogy a kormány még csak ezután vitatja meg a témát; igen meg volnánk lepve, ha a kabinet leszavazná a miniszterelnökét.
Hogy aztán miért éppen most, s épp egy református rendezvényen jutott eszébe a kormányfőnek a nagypénteki szünnap bejelentése, az épp annyira értelmetlen kérdés, mint annak firtatása, hogy a kormány (szintén az érintettek megkérdezése nélkül) miért éppen az M1-es és az M7-es autópálya találkozásánál húzódó lakatlan területen akarja felépíteni a pesti szuperkórházat, hacsak nem azért, mert az említett helyet se busszal, se villamossal nem lehet megközelíteni, és egyetlen kerületi polgármester se ide akarta a csodakórházat.
Hanem ismerve az utóbbi időben elterjedt gyakorlatot az efféle ügyekben, logikus, hogy nagypéntekre esett Orbán Viktor választása: szinte minden évben elárulják róla a bulvárlapok, hogy húsvétra saját kezűleg szokott bárányt sütni, míg Anikó asszony inkább karácsonykor aktív.
Aki rendszeresen süt és főz, az tudja, hogy báránynak, sonkának, pulykának egész napos odaadásra van szüksége. A húsvéti sonkának, például, ha elég nagyot szerzünk be, a főzőlében öt-hat órát át kell főnie, de úgy, hogy a lé ne bugyborékoljon, maximum gyöngyözzék, majd legalább ennyi idő kell hozzá, míg a saját levében lehűl. Ebből következően úgy ésszerű, ha a sonkát pénteken napközben főzzük, lehetőleg félóránként rápillantva, éjszaka aztán a fazékban kihűl, szombat reggel pedig betesszük a hűtőbe.
A kormányfői báránysütést nem részletezzük, megteszik majd a kormánylapok, mi csupán azt kívántuk érzékeltetni, hogy a nagypéntek kontra december 24. vita azért hiábavaló, mert az égvilágon semmi értelme, tudniillik olyan rendes keresztény országban, mint a miénk, a nagypénteknek és december 24-nek is már emberemlékezet óta munkaszüneti napnak illene lennie. Feltéve és megengedve, hogy kormányunk Krisztus urunk születését és feltámadását is kellő tisztelettel és mély átéléssel kívánja megünnepelni, aminek egyik markáns megnyilvánulása az ünnepi étkek elkészítésekor mutatott alázat.
Ám ez a két nap keresztény-nemzeti kormányzás alatt is leginkább a rabszolgaság napja volt; asszonyok százezrei keltek hajnalban, hogy még munkaidő előtt vigyék haza a piacról mázsás szatyraikat, munkaidő után szintén, este aztán takarítás, sütés-főzés, ehhez jött még karácsonykor a fadíszítés meg az ajándékok csomagolása, hogy aztán a fa előtt kellően üdének mutatkozva oldódjanak fel az ünnep emelkedett hangulatában.
Legyen hát nagypéntek a sonka napja. Már ha ez jövőre még aktuális lesz. Mert míg egy valamirevaló és méregdrága parasztsonka öt-hat órát is forrdogál a fazékban, addig az élelmiszer-áruházakban kapható és importsonkaként árult, kétszáz forintos húspréselmény fél óra alatt megfő szombat délelőtt is, s teljesen mindegy neki, hogy saját lében hűl-e ki, hökkentik a barátaikat azokkal avagy bevágják a csap alá.
MEGYESI GUSZTÁV
SZERZŐNK AZ ÉLET ÉS IRODALOM MUNKATÁRSA
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!