Katedrális néven luxuséttermet nyit a Kiss-Rigó László vezette Szeged- Csanádi Egyházmegye a szegedi Dóm téri templom látogatóközpontjában, írja a diningguide.hu gasztronómiai portál; ez most a legfőbb hír a megyeszékhelyen.
Az új vendéglő a tervek szerint minden igényt kielégít majd, sőt még annál is többet. Dallos Ferenc, aki több híres budapesti vendéglátóhelyet üzemeltet, többek között a budai várnegyedben, elmondta, hogy véletlenül futott össze a Várban a püspökkel, az All in Delicates nevű kis üzletben, ahol gyorsan összebarátkoztak, s szinte azonnal kiderült, hogy a püspök úr is nagy élvezettel adózik a gasztronómia örömeinek, sőt neki magának is vannak ötletei. Elmondta például, már most készen áll arra, hogy a szegedi dóm világszerte ismert és elfogadott gasztronómiai paradicsom legyen, igaz, vannak kikötései, például, hogy mindig legyen az étlapon friss hal az Adriáról. És ez nem üres sóhaj, a püspök úrnak él például egy halász barátja Horvátországban, aki viszont abból nem enged, hogy ő szállítsa a halat Magyarországra.
Ez megfogott bennünket. Több mint negyedszázad telt el a rendszerváltás után, és még mindig nem értjük, hogyan működik a színtiszta kapitalizmus, ami kenyeret hoz a konyhánkra. Azt tudtuk eddig is, hogy a jó vállalkozó először is teli van ötlettel, főleg turisztikai jellegűvel, hiszen nagy pénz rejtezik az idegenforgalomban, csak ki kell bányászni a kincset.
Amikor először olvastuk, hogy miként futott össze a kis delicates boltban a vendéglátós és a püspök, azt mondtuk, ennél mi sem egyszerűbb, ezt mi is kipróbálhatjuk. Csak be kell nyitni a boltba, nézelődni, forgolódni kicsit a polcok előtt, s perceken belül megszólítanak, mi pedig elmondjuk ötletünket, s már csak a kézfogás hiányzik az üzlet megköttetéséhez. Erre fel kiderül, hogy a vendéglős minden héten főz egyszer a barátainak, így került az éttermébe a püspök is, tehát úgy, mint valakinek a barátja, mégpedig nyilván olyan illetőnek a barátjaként, aki szintén barátságba került egy harmadik baráttal; innét már tényleg nincs messze a szegedi dóm látogatóközpontja és a horvát tengerpart.
Főleg, ha elmondjuk, hogy püspökök vagyunk ugyan, ám nem áll távol tőlünk a vállalkozás gondolata. Hogy mást ne mondjunk, mi magunk is futballcsapatot, sőt futballakadémiát üzemeltetünk. Ezzel aztán a jelenlevők bizalmát is megnyertük egy életre. Azt ugyanis a partnerünk már tudni fogja, hogy futballvállalkozást működtetni a lehető legbiztosabb anyagi siker Magyarországon. Annál nagyobb üzleti siker, mint az NB II-es szegedi csapatunkat rendre Gyulán pályára léptetni alig ezer néző előtt, igazi kihívás, nem mellesleg nagyobb dicsőség is, mint például összeroskadni készülő templomokat felújíttatni vagy ingyen konyhát üzemeltetni.
Az ötletet persze már most támadják. Nem feltétlenül halfronton, hiszen a miniszterelnöktől tudjuk, nagyon megviselte őt is, hogy a balatoni vendéglőkben nem lehet balatoni, a Tisza-partiakban pedig tiszai halat kapni, a kormány ugyanis betiltotta a horgászatot. Ez az Adrián nem valószínű, hogy sikerülni fog, ám sohase lehet tudni. A szegedi egyetem vallástörténeti tanszékének vezetője mégis képes azt nyilatkozni az újságban, hogy a vallási és a gasztronómiai tevékenységet össze lehet ugyan hangolni, de egy olyan keresztény vallási épülethez, mint a szegedi dóm, mégis jobban illene az ingyen konyha.
Szerencsére úgy fest, hogy a tanszékvezető nyitott kapukat dönget. Bár nem tartozunk Dallos Ferenc várbeli törzsvendégei közé, s bennünket soha nem szólítanak le az ország legbefolyásosabb kiváltságosai különféle exkluzív helyeken, mint például egy delicates bolt, következésképpen sem jól beépített informátoraink, sem kijáró embereink nincsenek, arról azonban magunk is értesültünk már, hogy a tervek szerint a magyar püspöki kar a tél leghidegebb napjain kinyittatja a templomok kapuit, a legforgalmasabb gócpontokon pedig ingyen babgulyást mér ki a rászorulóknak.
MEGYESI GUSZTÁV
Szerzőnk az Élet és Irodalom munkatársa
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!