Zászlódizájn 1956–2016...

Mit nem ért Gulyás Gergely?
Békesi Dániel, Budapest
Sok ezren voltunk vasárnap a Népszabadság melletti tüntetésen. Ekkora tömegre a forradalmi kormánypártiak nem számítottak.
Gondolták, kevesen fognak kiállni a hatalmas korrupció és a sajtószabadság megtámadása miatt. Az emberek a tüntetésen nagyon fel voltak háborodva, amiért országunkban mindennap nő a korrupciós esetek száma, amiért a miniszterelnök haverjai élnek, mint a kiskirályok, amiért a sajtószabadság sok esetben csak papíron létezik. A résztvevők kinyilvánították, hogy így nem mehetnek tovább a dolgok az országban, mindenkinek elege van ebből a kormányból és kiszolgálóiból.
Késő délután megjelent a tévéképernyőn a 35 éves Gulyás Gergely, a Fidesz alelnöke és frakcióvezető-helyettese. Kijelentette: „nem látják, ki ellen irányul a tüntetés”. Ennél lenézőbb véleményt el sem tudtam volna képzelni. Gulyás úr azzal folytatta, hogy az írott lapok piacán a Népszabadság megszűnését követően is két ellenzékinek tekinthető és két kormánypárti kiadvány szerepel, és „jó okkal feltételezhető, hogy az előbbiek magasabb példányszámban jelennek meg”. Hallgattam a fiatal politikus szavait és rájöttem, hogy ő maga sem érti, miről beszél.
A hatalmas tömeg pontosan tudta, mi miatt jöttek össze vasárnap a Szabad Sajtó útján.


Fidesz-matek
Répássy Péter, Budapest
Nem értem az ellenzéki felháborodást. Tényleg logikusan következik – ha végiggondoljuk az elmúlt évek történéseit – a Fidesz állásfoglalása a Népszabadság bezárása kapcsán.
Vegyük sorjában: a Lendvay utcában a közel 40 százalékos választási győzelem kétharmados képviseletet jelent. A 40 százalékot alig meghaladó részvétel melletti sikertelen népszavazást 98 százalékos sikerként plakátolták ki. Akkor nem értem, mi a gond a Népszabadság megszüntetésével. Egyértelmű, hogy a 30 ezer (zömmel civil, magánember) előfizetővel rendelkező napilap gazdaságilag sehol sincs egy 3 vagy akár 15 ezer példányban nyomott és a közhivatalok számára kötelezően megrendelendő lappal szemben. Peczina úrnak is péntek este esett le a húszfilléres, hogy ötmilliárdos veszteséget tulajdonol.
Ne magyarázza nekem egyetlen liberális se, hogy kifizetődőbb lenne a Népszabiban megjelentetni a reklámok akár csak egy részét is, mint a tömegek által közkedvelt Magyar Időkben vagy épp a Magyar Nemzetben.
Nézzék csak meg, ahogy reggelente tömegek mennek ölre az újságosstandokon, hogy ezekhez a lapokhoz jussanak és láthassák benne az MVM Group, a Paksi Atomerőmű vagy épp a Szerencsejáték Zrt. egész oldalas reklámjait!
Ha valaki nem értené ezt a matekot, azt azonnal beíratnám Matolcsy unortodox közgazdasági szemeszterére.


Egy szem szőlő
Csernus Károly, Göd
Az ’50-es évek rákosista idejében, kisiskolás koromban többször eljátszottuk a címbeli kis színdarabot. Kíváncsi lennék, hogy manapság egy általános iskola kisdiákjainak be mernék-e tanítani és előadni pedagógusaink a darabot. Még úgy is, ha hozzátennék az akkori alcímet: Mesejáték a török időkből.
A történet röviden: a padisah lenéz palotájából a piactérre, ahol egy rongyos szőlőárus gyerek kínálja portékáját. Tíz aranyat ad a nagyvezírnek, hogy hozzon neki szőlőt, mert megkívánta. A nagyvezír nyolc aranyat eltesz, kettőt odaad az alvezírnek a szőlőre.
Az alvezír egy aranyat zsebre tesz, egyet odaad az agának, hogy íziben siessen a piacra.
Az aga elteszi a pénz felét és 50 garassal elküldi Muhamadot vásárolni. A szolga, aki jól ismeri a piactéri erőviszonyokat, elteszi a pénzt, majd megvereti az őrrel a szőlőárust és elveszi tőle az összes szőlőjét. Ezután a felét elrakja magának, mert a padisah úgysem tud egy egész tálca szőlőt megenni… És ez így megy tovább visszafelé is, míg végül a padisahnak egy szem szőlő jut a díszes tálcán.
Mit mond a padisah ezek után? Nagyon jól megy az értem dolgozó népemnek, ha a szőlőárus fiú 10 kincstári aranyért egy szem szőlőt ad a piacon.


Tákolmány
Geiger József, Vaskút
A kreatív mester alkot, a dilettáns kókler tákol. Hazánk volt már király nélküli királyság, népköztársaság, köztársaság, volt tenger nélküli tengernagyunk, sőt a nagy gazdasági világválság után a rendszerváltáskor még az akkorinál is nagyobb óriási munkanélküliség ellenére népjóléti minisztériumunk is. Most, a Fidesz-érában Magyarország lettünk, mégis van köztársasági elnökünk. Igaz, itt, állítólag, demokrácia van, de azért ebbe se éljük bele nagyon magunkat. Ott, ahol egy érvénytelen népszavazást, kiemelve bizonyos adatokat, a hatalom frenetikus győzelemként értékel, a demokrácia is ingatag.
Évtizedeken át rendszertől függetlenül volt alkotmányunk, de a Fidesznek nem tetszett, lett Alaptörvényünk. Gránitszilárdságúnak minősítették, olyannyira, hogy rövid időn belül, éppen a fenti érvénytelen népszavazásra hivatkozva immár hetedszer változtatják meg.
Ha egy házat a felépítést követő két évben hétszer kell átépíteni, ott az eredeti építőmestereket el kell zavarni, mert nem alkottak, hanem tákoltak. Még akkor is, ha a fő építőmester rossz ripacs módjára egy poénért kész meghalni, és a poén csattanójához körömszakadtáig ragaszkodik, még az építés rovására is. Nem hivatkozhat arra, hogy művezetői kritika nélkül tapsoltak ostoba ötleteihez, hiszen ők mindenképpen jól jártak, az építés során többnyire egész életükre megszedték magukat. Akik persze támogatják az ellenőrzést lefolytató felügyeleti szerv segítő tanácsai és építő kritikái ellen szabadságharcot folytató főnök harcát, aki a végén még el is hiszi, hogy igaza van. Csak nehogy ránk omoljon az építmény. Talán majd a szabad sajtóból megtudjuk. Az emberek 60 éve rájöttek arra, hogy mit tegyenek ennek érdekében.


A titkok bankja
Róbert Hanna közgazdász, Gyöngyös–Budapest
Sok évvel ezelőtt azt tanultuk az egyetemen, hogy mennyire fontos egy ország életében nemzeti bankja: ez az állami cég az egyik legfontosabb rész az állam működéséhez.
Mit is tudtunk meg kedden? A hvg.hu tudtul adta nekünk, hogy az MNB elnökének, Matolcsynak nincs felettese, és nem elszámoltatható.
Ha így van, nincs min csodálkozni. Például azon sem, hogy Matolcsy fiatal barátnője nemzeti bankunk legjobban fizetett munkatársai közé tartozik. Megtudhattuk azt is, hogy a nemzeti bank felügyelőbizottsága, mandátuma szerint csupán jogi problémákkal foglalkozhat, és az államfő nemhogy nem intézkedhet mutyidolgaiban, de véleményt sem nyilváníthat Matolcsy viselt dolgairól.
Megáll az ember esze! Egy olyan ember vezeti nemzeti bankunkat, aki elfelejtette, hogy ő állami vezető, elfelejtette, hogy a bankban az adófizetők pénze van. Matolcsyt ez nem érdekli. Nincs az országban olyan formáció, amely elkapná a kezét és megmondana neki, hogy eddig, ne tovább.
Nehéz lenne felsorolni azokat a pénzkidobásokat, amelyek jellemzik Matolcsy tevékenységét.
Ő tényleg kihasználja azt, hogy senki sem tudja leállítani, és végre páros lábbal kirúgni a bankelnöki bársonyszékből. Pedig már rég itt lenne az ideje. Gondolom, eljön majd a pillanat, mert semmi sem tart örökké.


Hol él az államtitkár?
Ferkánné Tomiszláv Mariann, Budapest
Múlt szombaton a képernyőn megjelent Aradszki András energiaügyért felelős államtitkár, és elmondta nekünk, magyar embereknek, hogy mennyire jól élünk. Hála kormányunknak és a rezsicsökkentésnek, a magyar családok mindegyike évente átlagosan 110 ezer forintot takarít meg.
Aradszki szerint kormányunk az elmúlt években három lépésben hajtott végre rezsicsökkentést. 2010 előtt a magas és folyamatosan növekvő rezsikiadások miatt a magyar családok pénzügyi lehetőségei leszűkültek, a szocialista kormány alatt háromszorosára nőtt az áram ára. Mondott az államtitkár még valamiféle számokat, melyekből az derült ki, hogy a szocialisták alatt minden borzasztó volt, ma pedig mennyországban élünk. Egy évvel ezelőtt Németh Szilárd volt rezsibiztos azt próbálta elhitetni velünk, hogy minden családnak sikerült megtakarítania 150 ezer forintot, de néhol többet is.
Kerestem itthon ezt a rengeteg pénzt, de nem találtam sehol. Nálam biztosan nincs és nem is volt ilyen. Arra gondoltam, csak nekem nincs szerencsém, én nem tudok spórolni? De rájöttem, hogy az államtitkár nem Magyarországon él. Ha lett volna egy kis ideje, és vasárnap lejött volna Budáról Pest szívébe, a Blaha Lujza térre, láthatott volna körülbelül kétezer éhes embert, akik ott álltak és vártak egy tányér meleg ételt, amit a vallási felekezetek osztottak nekik az élelmezés világnapján.
Nehéz szívvel néztem az embereket, akik türelmesen várakoztak a hosszú sorban. Gondoltam, talán valakit fogok látni kormányunk részéről, de tévedtem. A kormányt az éhes emberek csak akkor érdeklik, ha szavazniuk kell.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!